Difference between revisions of "Beginners' Guide/Installation (Magyar)"

From ArchWiki
Jump to: navigation, search
m (Fájlrendszer típusok)
(II. opció: Lemezek manuális partícionálása: translation)
Line 329: Line 329:
 
====II. opció: Lemezek manuális partícionálása====
 
====II. opció: Lemezek manuális partícionálása====
  
Choosing the target disk will open [[Wikipedia:cfdisk|cfdisk]] for manual partitioning (if you have an [[SSD]] drive other choices like [[GUID_Partition_Table|gdisk]] or [http://www.gnu.org/software/parted/manual/html_mono/parted.html GNU Parted] may be preferable). Its operation can be understood with an example where four partitions are made on a 160 GB drive for root, var, swap, and home. Following the guidelines above, the example system will contain a 15GB root ({{ic|/}}) partition, a 10GB {{ic|/var}} partition, a 1GB swap partition, and a {{ic|/home}} partition for the remaining disk space. It is emphasized again that partitioning is a personal choice and this example is only for illustration.
+
Kiválasztva a kívánt partíciót a [[Wikipedia:cfdisk|cfdisk]] nevű partícionáló program fog megjelenni. (Ha [[SSD]] lemezed van, akkor más programok előnyösebbek lehetnek, például a [[GUID_Partition_Table|gdisk]] vagy a [http://www.gnu.org/software/parted/manual/html_mono/parted.html GNU Parted]). A partícionálás folyamata egy példán keresztül könnyebben érthetővé válik, ahol négy partíciót hozunk létre egy 160GB-os merevlemezen a root, var, swap és home fájlrendszereknek. A fentebb említett példákat követve a példarendszerünk egy 15GB-os root ({{ic|/}}), egy 10GB-os {{ic|/var}}, egy 1GB-os swap, és a maradék lemezterület számára a {{ic|/home}} partíciót fogja tartalmazni. Hangsúlyozzuk, hogy a megválasztott méretek a személyes igények alapján dőlnek el, és ez a példa csak illusztrációként szerepel.
  
Choose '''N'''ew -> 'Primary' and enter the desired size (15.44 GB in this example) for the '''root''' ({{ic|/}}) filesystem. The partition will be put at the beginning of the disk. Select the '''T'''ype and designate it as {{ic|83 Linux}}. The created {{ic|/}} partition will appear as {{ic|sda1}}.
+
Válaszd ki a '''N'''ew -> 'Primary'-t  és írd be a kívánt méretét (ebben a példában 15.44GB) a '''root''' ({{ic|/}}) fájlrendszernek. A partíció a lemez elejére fog kerülni. Válaszd ki a '''T'''ype típust és jelöldi ki a {{ic|83 Linux}} lehetőséget. A létrehozott {{ic|/}} partíció {{ic|sda1}}-jelöléssel fog megjelenni.
  
In a similar manner, create a second primary partition of size 10.256 GB for {{ic|/var}}, designating it as '''T'''ype {{ic|83 Linux}}. The created {{ic|/var}} partition will appear as {{ic|sda2}}.
+
Hasonló módon hozz létre egy második "primary" partíciót 10.256 GB mérettel a {{ic|/var}} számára, és válaszd ki a '''T'''ype {{ic|83 Linux}} partíciótípust. A létrehozott {{ic|/var}} partíció {{ic|sda2}} -ként fog megjelenni.
  
Next, create a third partition for ''swap''. Select an appropriate size (~1 GB here) and specify the '''T'''ype as {{ic|82 (Linux swap / Solaris)}}. The created swap partition will appear as {{ic|sda3}}.
+
Következő lépésben hozz létre egy harmadik partíciót a swap számára. Válassz egy megfelelő méretet (itt most 1 GB) és a partíció típusa  '''T'''ype pedig legyen {{ic|82 (Linux swap / Solaris)}}. A létrehozott swap partíció {{ic|sda3}} -ként fog megjelenni.
  
The remaining space is used to create a fourth partition for the {{ic|/home}} directory. Identify it as a primary partition and set the size. Select the '''T'''ype as {{ic|83 Linux}}. The created {{ic|/home}} partition will appear as {{ic|sda4}}.
+
A lemez fennmaradó szabad helyén pedig létrehozzuk a {{ic|/home}} részére szánt partíciót. Válaszd ki primary partícióként majd állítsd be a méretét. Típusa'''T'''ype legyen {{ic|83 Linux}}. A létrehozott {{ic|/home}} partíció {{ic|sda4}} -ként fog megjelenni.
  
This is how the example will look:
+
A példánk alapján így fog kinézni a lemez:
  
 
  Name    Flags    Part Type    FS Type          [Label]        Size (MB)
 
  Name    Flags    Part Type    FS Type          [Label]        Size (MB)
Line 348: Line 348:
 
  sda4              Primary    Linux                            133000 #/home
 
  sda4              Primary    Linux                            133000 #/home
  
Choose '''W'''rite and type {{ic|yes}}. Beware that this operation may destroy data on your disk. Choose '''Q'''uit to leave the partitioner.   
+
Válaszd a '''W'''rite (írás) opciót, és írd be: {{ic|yes}}. Minden adat törlődni fog a lemezről. Válaszd a '''Q'''uit (kilépést) a partícionálóból való kilépéshez.   
  
Familiarize yourself with the various filesystems discussed above and then proceed to Option 3.
+
Ismerkedj meg a különböző fájlrendszerekkel, amelyeket fentebb említettünk, majd lépj tovább a III. opcióra.
  
{{Note|Since the latest developments of the Linux kernel which include the libata and PATA modules, all IDE, SATA and SCSI drives have adopted the sd''x'' naming scheme. This is perfectly normal and should not be a concern.}}
+
{{Megjegyzés|A Linux kernel legújabb fejlesztése óta, amely tartalmazza a libata és PATA modulokat, az összes IDE, SATA és SCSI lemez sd"x" jelölési sémával rendelkezik. Ez teljesen normális, és nem adhat okot aggodalomra.}}
  
 
====III. opció: Partíciók, fájlrendszerek, csatolási pontok konfigurációja====
 
====III. opció: Partíciók, fájlrendszerek, csatolási pontok konfigurációja====

Revision as of 15:35, 28 April 2012

This template has only maintenance purposes. For linking to local translations please use interlanguage links, see Help:i18n#Interlanguage links.


Local languages: Català – Dansk – English – Español – Esperanto – Hrvatski – Indonesia – Italiano – Lietuviškai – Magyar – Nederlands – Norsk Bokmål – Polski – Português – Slovenský – Česky – Ελληνικά – Български – Русский – Српски – Українська – עברית – العربية – ไทย – 日本語 – 正體中文 – 简体中文 – 한국어


External languages (all articles in these languages should be moved to the external wiki): Deutsch – Français – Română – Suomi – Svenska – Tiếng Việt – Türkçe – فارسی

Tip: Ez az oldal a teljes Beginners' Guide (Magyar) útmutató egyik részoldala. Ha az útmutatót teljes egészében akarod olvasni, akkor kattints ide.

Tango-preferences-desktop-locale.pngThis article or section needs to be translated.Tango-preferences-desktop-locale.png

Notes: Az útmutató ezen része befejezetlen és fordításra vár!! (Discuss in Talk:Beginners' Guide/Installation (Magyar)#)

Contents

Telepítés

Megjegyzés: Ha az Internetet HTTP és/vagy FTP proxy-n keresztül éred el és DHCP-t használsz a hálózati interfész (felület) konfigurálásához, lehet, hogy be kell állítanod a http_proxy és/vagy az ftp_proxy környezeti változót a shellben, mielőtt a /arch/setup-t futtatnád, az alábbiak szerint:
export http_proxy=http://<http_proxy_címe>:<proxy_port>
export ftp_proxy=ftp://<ftp_proxy_címe>:<proxy_port>

Rendszergazdaként futtasd az alábbi telepítő szkriptet az első virtuális konzolból (tty1, Template:Keypress):

# /arch/setup

Ezután az ún. Arch Linux Installation Framework képernyőjét kell(ene) látnod.

Telepítési forrás kiválasztása

Az üdvözlőképernyő után meg kell adnod a telepítési forrást.

A "Select Source" (forrás kiválasztása) párbeszédablak megkér, hogy válaszd ki azokat a csomagtárolókat, amelyeket engedélyezni szeretnél.

Core
Ha a Core telepítőlemezt használod és a csomagokat erről a CD-ről szeretnéd telepíteni, akkor válaszd a core-local lehetőséget. Ha a legfrissebb csomagokat szeretnéd letölteni és nem a CD-n lévőket telepíteni, akkor válaszd a core-remote lehetőséget, és ha gondolod egyéb tárolókat is kiválaszthatsz.
Figyelem: Több remote csomagtárolót is kiválaszthatsz, de vedd figyelembe a telepítő üzenetét: "NE HASZNÁLD egyszerre a helyi csomagtárolót a távolival, csak akkor ha tudod mit csinálsz. (Csomagproblémákat okozhat!)"
Netinstall
Ha a netinstall telepítőlemezt használod, akkor csak a remote csomagtárolók közül választhatsz.

Ha nem tudod melyik tárolót válaszd, akkor válaszd a core-remote, extra-remote és community-remote tárolókat. 64-bit-es Arch installálása esetén talán szükséged lehet a 'multilib' tárolóra. Viszont ezekre a beállításokra a telepítés folyamán később kerül sor.

Figyelem: A testing csomagtároló választása esetén folyamatosan figyelemmel kell kísérned a arch-dev-public levelezőlistát, ugyanis ebben a tárolóban a tesztelés alatt álló csomagok vannak. Ezzel együtt tisztában kell lenned, hogyan kell a csomagok régebbi verzióját visszaállítani és chroot-olni az Arch rendszeredbe, hogy kijavítsd az esetleges rendszerhibákat. Tehát a testing-et is csak akkor használd, ha tudod mit csinálsz.

Hálózat beállítása

Megjegyzés: Az ftp.archlinux.org sebessége 50KB/s -ra van korlátozva.

Egy megadott listából viszont választhatsz további FTP és/vagy HTTP tükörszerverek közül.

Tip: A legjobb kapcsolat és letöltési sebesség elérése érdekében ajánlott a tartózkodási helyedhez legközelebb lévő tükörszerverek közül választani, amelyek magas megbízhatóságú kiszolgálással rendelkeznek (pl. egyetemek). A tükörszerverek relatív sebességét és frissítési állapotát megtekintheted itt.

Ha a core-local és a remote (távoli) csomagtárolókat választottad, akkor most dönthetsz arról is, hogy csak azok a csomagok legyenek letöltve a távoli szerverről, amelyek helyileg nem elérhetőek, illetve legyen minden csomag letöltve.

A következő képernyőn a hálózati beállítás elkezdéséhez válaszd a "Yes"-t. Lehet, hogy kapsz egy kiírást arról, hogy az ethernet drivert manuálisan kell betöltened. Az UDev egy hasznos eszköz a megfelelő modulok betöltésére, és nagy valószínűséggel már automatikusan betöltötte neked. A működést leellenőrizheted az Template:Keypress megnyomása után az ip addr parancsot beütve. Ez után visszaléphetsz a tty1-re az Template:Keypress megnyomásával.

Meg fognak jelenni az elérhető hálózati interfészek. Ha egy interfész és a hozzá tartozó HWaddr (HardWare address) (fizikai cím) látható, akkor a hálózati modul már sikeresen be lett töltve. Ha nem látszik a listában a hálózati interfészed, akkor megpróbálhatod a telepítővel megkerestetni, vagy manuálisan be kell töltened egy másik virtuális konzolon. A folytatáshoz válaszd ki a hálózati eszközt.

A telepítő ez után meg fogja kérdezni, hogy akarod-e DHCP-vel konfigurálni a hálózati eszközödet. "Yes" válasz esetén lefut a dhcpcd program, amely elvégzi az automatikus címkiosztást számodra. "No" válasz esetén manuálisan kell beállítanod a statikus IP címet (IP address), maszkot (netmask), szórási címet (broadcast, opcionális), alapértelmezett átjárót (gateway), DNS szervert, HTTP proxyt (opcionális), FTP proxyt (opcionális).

Ez után visszakerülsz a főmenübe (Main Menu).

ADSL bridging beállítása (opcionális)

(Ha modemmel vagy routerrel bridge módban csatlakozol az internet szolgáltatóhoz)

Válts át egy másik virtuális konzolra (Template:Keypress), jelentkezz be root-ként és írd be a következőt:

# pppoe-setup

Ha mindent sikeresen konfiguráltál, csatlakozz a szolgáltatóhoz:

# pppoe-start

Térj vissza az első virtuális konzolba (Template:Keypress) hogy folytasd a telepítést az alapértelmezett szövegszerkesztő kiválasztásával.

Vezeték nélküli hálózati beállítások (opcionális)

(Ha a telepítés alatt vezeték nélküli hálózatra van szükséged.)

A vezeték nélküli driverek és segédprogram elérhetőek a telepítőlemezről. A vezeték nélküli interfész pontos adatainak meghatározása kulcsfontosságú lehet az eszköz sikeres beállításához. Fontos itt megjegyezni, hogy a következő leírás vezeték nélküli beállításai csak a telepítési időszakra (átmenetileg) érvényesek. A telepítés végeztével, a frissen installált rendszeren, újból el kell végezni a beállításokat ha vezeték nélküli eszközt akarunk használni.

A következő beállítások a telepítés ezen szakaszában opcionálisak, és akkor kell elvégezni ha csak vezeték nélküli eszközzel tudunk csatlakozni az internetre.

Megjegyzés: A következő példákban az interfész neve wlan0 míg a hozzá tartozó ESSID: linksys. Ne felejtsd el ezeket az jelöléseket a te beállításaidnak megfelelően megváltoztatni!

Az alaplépések a következőképpen néznek ki:

  • Válts át egy szabad virtuális konzolra, például: Template:Keypress
  • Jelentkezz be root-ként
  • (Opcionális) A vezeték nélküli interfész azonosítása:
# lspci | grep -i net

vagy, USB eszköz esetén:

# lsusb 
  • Győződj meg arról, hogy az UDev betöltötte-e a drivert, és hogy létrejött-e használható vezeték nélküli kernel interfész: /usr/sbin/iwconfig :
# iwconfig
 lo no wireless extensions.
 eth0 no wireless extensions.
 wlan0    unassociated  ESSID:""
          Mode:Managed  Channel=0  Access Point: Not-Associated
          Bit Rate:0 kb/s   Tx-Power=20 dBm   Sensitivity=8/0
          Retry limit:7   RTS thr:off   Fragment thr:off
          Power Management:off
          Link Quality:0  Signal level:0  Noise level:0
          Rx invalid nwid:0  Rx invalid crypt:0  Rx invalid frag:0
          Tx excessive retries:0  Invalid misc:0   Missed beacon:0

Az elérhető vezeték nélküli eszköz ebben a példában a wlan0.

Megjegyzés: Ha nem valami hasonlót látsz magadnál, mint itt a fenti példában, akkor a vezeték nélküli driver nem töltődött be. Ebben az esetben manuálisan kell betöltened a megfelelő drivert. Az ezzel kapcsolatos részletes leírást a Wireless Setup-ban találhatod.
  • Helyezd aktív állapotba az interfészt:
# ip link set wlan0 up

A wireless chipset-ek egy bizonyos százalékának a driveren kívül még firmware-re is szüksége van. Ha egy wireless chipset-nek firmware-re is szüksége van, akkor jelen esetben a következő hibaüzenetet fogod kapni:

# ip link set wlan0 up
SIOCSIFFLAGS: No such file or directory

A hiba megtekintéséhez írd be: /usr/bin/dmesg. Ez a kernelnaplót fogja kiadni, amiben megtalálható a hibaüzenet arról, hogy a wireless chip firmware kérelmet nyújtott a kernel felé. Példa egy Intel chipset-ről amely firmware kérelmet nyújtott be a kernel felé a rendszer betöltése alatt:

$ dmesg | grep firmware
firmware: requesting iwlwifi-5000-1.ucode

Ha nem látható ilyen üzenet, akkor a chipsetnek nincs szüksége firmware-re.

Megjegyzés: A wireless cipset firmware csomagok (azon eszközök számára, amelyek igénylik) megtalálhatóak a telepítőlemez (CD vagy USB) /lib/firmware könyvtárában, de ahhoz, hogy az installált rendszeren is működjön külön fel kell telepítened majd a rendszerre újraindítás után a megfelelő firmware-t! A csomagok kiválasztására és telepítésére az útmutató egy későbbi pontjában térünk ki. Ne felejtsd majd el mind a megfelelő drivert és firmware-t kiválasztani a telepítés azon pontján, ahol a szükséges csomagokat telepítjük. Részletes leírást a Wireless Setup-ban találsz arról, hogyan kell a megfelelő firmware-t kiválasztani. A nem megfelelő firmware kiválasztása nagyon gyakori hibaként szokott előfordulni.
  • Ha az ESSID-t elfelejtetted, vagy ismeretlen akkor használd a iwlist <interface> scan parancsot az elérhető hálózatok megjelenítéséhez. Példa:
# iwlist wlan0 scan
Cell 01 - Address: 04:25:10:6B:7F:9D
                    Channel:2
                    Frequency:2.417 GHz (Channel 2)
                    Quality=31/70  Signal level=-79 dBm  
                    Encryption key:off
                    ESSID:"dlink"
                    Bit Rates:1 Mb/s; 2 Mb/s; 5.5 Mb/s; 11 Mb/s
                    Bit Rates:6 Mb/s; 9 Mb/s; 12 Mb/s; 18 Mb/s; 24 Mb/s
                              36 Mb/s; 48 Mb/s; 54 Mb/s
  • WPA titkosítás használata esetén:

A WPA titkosításhoz szükség van a kulcs titkosításához és ennek egy fájlban való tárolásához az ESSID-vel együtt. Ezt használjuk később a kapcsolat létrehozásához a wpa_supplicant segítségével. Ehhez néhány plusz lépés szükséges:

Az egyszerűség és a biztonsági mentés érdekében nevezzük át az alapértelmezett wpa_supplicant.conf fájlt:

# mv /etc/wpa_supplicant.conf /etc/wpa_supplicant.conf.original

A wpa_passphrase segítségével hozhatjuk létre a hálózat nevét és a WPA kulcsot titkosító konfigurációt, amelyet beírhatunk a /etc/wpa_supplicant.conf -ba.

A következő példa titkosítja a "linksys" hálózat "my_secret_passkey" kulcsát, létrehoz egy új konfigurációs fájlt (/etc/wpa_supplicant.conf), amibe beleírja a létrehozott titkosított adatokat :

# wpa_passphrase linksys "my_secret_passkey" > /etc/wpa_supplicant.conf
Megjegyzés: Ha a fenti parancs a következő hibába ütközik: bash: event not found, az valószínűleg azért lehet, mert speciális karaktert (pl.!) használsz a hálózati névben. Ebben az esetben próbáld a következőt:
# sh -c 'wpa_passphrase linksys "my_secret_passkey" > /etc/wpa_supplicant.conf'

További információkért és hibakeresésért nézd meg a WPA Supplicant leírását.

Megjegyzés: A /etc/wpa_supplicant.conf formátuma egyszerű szövegfájl. Installáláskor ez még nem kockázati tényező, viszont a telepítés végeztével, miután bejelentkezel a rendszerbe és újrakonfigurálod a WPA-t, ne felejtsd el a /etc/wpa_supplicant.conf fájl jogosultságait megváltoztatni (pl. chmod 0600 /etc/wpa_supplicant.conf, azért, hogy csak root-ként lehessen olvasni.
  • Csatlakozz a wireless eszközöddel a kívánt hozzáférési ponthoz! A titkosítástól függően (nincs, WEP, vagy WPA), a cstlakozási folyamat eltérő lehet. Szükséged lesz a csatlakozni kívánt hozzáférési pont nevére (ESSID).
Titkosítás Parancs
Nincs iwconfig wlan0 essid "linksys"
WEP Hexa Kulccsal iwconfig wlan0 essid "linksys" key "0241baf34c"
WEP ASCII jelszóval (passphrase) iwconfig wlan0 essid "linksys" key "s:pass1"
WPA wpa_supplicant -B -Dwext -i wlan0 -c /etc/wpa_supplicant.conf
Megjegyzés: A hálózati kapcsolódást később automatizálni lehet az Arch alapértelmezett hálózati démonjaival netcfg, wicd, vagy bármely más általad választott hálózati beállító programmal.
Megjegyzés: Ha live CD-ről bootoltad a rendszert és chroot-oltál a már korábban feltelepített rendszeredbe, akkor elindíthatod a hálózati menedzsert a következő parancsokkal /etc/rc.d/dbus start és /etc/rc.d/networkmanager start. Kilistázhatod az elérhető hálózatokat: nmcli con list és kiválaszthatsz egyet a csatlakozásra: nmcli con up id NAME, ahol a NAME a csatlakozás nevét takarja.
  • Miután kiadtad a fentebb leírt szükséges parancsokat a csatlakozáshoz, várj pár pillanatot a kapcsolat létrejöttéhez és győződj meg róla, hogy sikeresen kapcsolódtál a hozzáférési ponthoz:
# iwconfig wlan0

A kimenet meg kell jelenjen, hogy sikeresen csatlakoztál a kívánt hálózathoz.

  • Állíts be az eszközöd címét automatikus hálózati címkiosztást alkalmazva /sbin/dhcpcd <interface>, például.:
# dhcpcd wlan0
  • Végül próbáld ki, hogy működik-e a kapcsolat: /bin/ping:
# ping -c 3 www.google.com
PING www.l.google.com (74.125.224.146) 56(84) bytes of data.
64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=1 ttl=49 time=87.7 ms
64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=2 ttl=49 time=87.0 ms
64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=3 ttl=49 time=94.6 ms

--- www.l.google.com ping statistics ---
3 packets transmitted, 3 received, 0% packet loss, time 2002ms
rtt min/avg/max/mdev = 87.052/89.812/94.634/3.430 ms

Remélhetőleg most már rendelkezel egy működőképes hálózati kapcsolattal. Hibakereséshez fordulj a részletes információkat tartalmazó Wireless Setup-hoz!

Térj vissza a tty1-re az (Template:Keypress) billentyűkombinációval, majd folytasd a szövegszerkesztő kiválasztásával.

Szövegszerkesztő kiválasztása

A következő lépésben kiválaszthatod, melyik alapértelmezett szövegszerkesztőt szeretnéd használni a konfigurációs fájlok szerkesztéséhez. A nano vagy a vi nevű programok közül választhatsz. A "nano" kezdők számára egyszerűbb mert a kezelése és a benne alapvetően elvégezhető feladatok megegyeznek a grafikus szövegszerkesztő programokkal. A nyílbillentyűk, a backspace, a törlés gomb az elvárt funkcióknak megfelelően működnek. A leggyakrabban használt szövegszerkesztési funkciók a program alján egy kis menüben láthatóak. Pl. kivágás: Template:Keypress, beillesztés: Template:Keypress, mentés: Template:Keypress, kilépés: Template:Keypress. A programok részletesebb leírásáért tekintsd meg a nano illetve Vi wiki oldalakat!

Óra beállítása

Régió és időzóna kiválasztása

A nyílgombok segítségével válaszd ki a régiód és időzónád, vagy gyors ugráshoz nyomd le a régió nevének kezdőbetűjét, majd nyomd meg az "Enter"-t a kiválasztáshoz.

Dátum és idő beállítása

Válaszd a "hardware clock mode"-ot! Ha ez nem egyezik a többi operációs rendszered beállításával, akkor felül fogják írni az időt és így az időeltolódási korrekciók se lesznek jól kalibrálva.

  • UTC (ajánlott)
Megjegyzés: Az UTC használata a hardver órához nem jelenti azt, hogy az idő a szoftverben is UTC-ben fog megjelenni.
  • localtime (nem ajánlott) - A Windows alapértelmezett beállítása. Ha az idő "localtime"-ra van állítva, akkor a Linux nem fogja elvégezni a téli-nyári időszámítás szerinti automatikus óraátállítást.
Figyelem: A localtime használata számos ismert hibához vezethet, és sajnos tervben sincs, hogy ezen hibák javításra kerüljenek.
Megjegyzés: Minden egyéb érték a hardver órát érintetlenül hagyja.(Virtualizációhoz hasznos lehet).
Idő beállítása Windows dual boothoz.

Ha az Arch Linux-ot Windows rendszerrel együtt szeretnéd használni, két lehetőséged van:

  • Ajánlott: Állíts be UTC-t Arch Linuxban és Windows-ban is. (ehhez Windows-ban egy gyors registry változtatás szükséges. A részletekért nézd meg ezt az oldalt). Ezek mellett kapcsold ki Windows-ban az idő automatikus internetes szinkronizációját, mert ez a hardver órát "localtime"-ra változtatja. Ha internetes időszinkronizációt szeretnél használni, akkor használd inkább az ntpd-t az Arch Linux rendszereden.
  • Nem ajánlott: Állítsd az Arch Linux-ot localtime -ra és később a rendszer beállításánál töröld a hwclock-ot a /etc/rc.conf-ban található DAEMONS sorból. (Windows will take care of hardware clock corrections).

A merevlemez előkészítése

Figyelem: A merevlemezek partícionálása adatvesztéshez vezethetnek. Erősen ajánlott a partícionálás előtti biztonsági másolat készítése a lemezen található összes szükséges fájlról.
Megjegyzés: A partícionálás az Arch Linux installálása előtt is elvégezhető bármely partícionáló programmal, például a GParted-del. Ha a lemez már előre meg lett partícionálva akkor ugorhatsz a következő részhez: #III. opció: Partíciók, fájlrendszerek, csatolási pontok konfigurációja.

Nézd meg a lemez jelenlegi partícióinak azonosítóját és elhelyezkedésüket az /sbin/fdisk -l (kicsi L) parancs kiadásával!

Nyiss meg egy másik virtuális konzolt (Template:Keypress) és írd be:

# fdisk -l

Jegyezd le a lemez(ek) és/vagy partíció(k) nevét, amire az Arch-ot telepíteni akarod.

Térj vissza a telepítési segédprogramhoz: Template:Keypress.

Válaszd ki a "Prepare Hard Drive" menüt. Itt négy opció fog megjelenni:

Ez törölni fogja a TELJES lemezt, és automatikusan beállítja a partíciókat. Néhány beállítás testre szabható.

Ajánlott. Ez az opció a "cfdisk" nevű segédprogramot használja, amellyel elvégezhetjük az igényeinknek megfelelő partícionálást és testreszabást. Miután ezzel megvagyunk, továbbléphetünk a 3. opcióra.

Közvetlenül is ugorhatunk ehhez a részhez, ha már előre partícionáltuk a lemezünket. A 3. opció egyben a lemez előkészítésének következő lépése a 2. opció után. A rendszer megmutatja milyen fájlrendszerek és csatolási pontok érhetők el a lemezen, és megkérdezi, hogy akarod-e használni őket. Lehetőséged nyílik annak kiválasztására, hogy az egyes partícióknak milyen azonosítási módszerét szeretnéd használni. Például dev, label, vagy uuid.

  • IV. opció: Rollback last filesystem changes

Fájlrendszer változtatások visszaállítása a változtatások előtti értékekre.

Az I. II. és III. opciót az alábbiakban részletesen tárgyaljuk. Az opciókban történő beállítások könnyebb megértése érdekében előbb magyarázatra kerülnek a Linux partíciókkal és fájlrendszerekkel kapcsolatos tudnivalók. Azon haladó GNU/Linux felhasználók, akik ismerik a Linux fájlrendszereket és otthonosan mozognak a manuális partícionálás terén, ők ugorhatnak a csomagok kiválasztása részhez.

Megjegyzés: Ha egy USB-s Pen Drive-ra szeretnéd telepíteni a rendszert, nézd meg az Installing Arch Linux on a USB key leírást!

Merevlemezek partícionálása: Általános információk

Partíció típusok

A merevlemez partícionálása azt jelenti, hogy a lemezen egymástól elkülönülő tároló helyeket hozunk létre. Ezeket a helyeket partícióknak hívjuk. Minden partíció egy külön lemezként fogható fel, és formázásuktól függően különböző típusúak lehetnek. (lásd lentebb)

3 partíciótípust különböztetünk meg:

  • Primary (elsődleges)
  • Extended (kiterjesztett)
    • Logical (logikai)

A Primary (elsődleges) partíciók bootolhatóak, és egy lemezen vagy RAID köteten összesen 4 lehet belőlük. Ha a partícionálási séma szerint több partícióra van szükségünk, akkor egy extended (kiterjesztett) partíciót tartalmazó logical (logikai) partíciót kell létrehoznunk. A kiterjesztett partíciót a logikai partíciók hordozójaként képzelhetjük el. Egy merevlemez nem tartalmazhat egynél több kiterjesztett partíciót. A kiterjesztett partíció elsődlegesként számít abból a szempontból, hogy hány darab elsődleges partíció lehet a lemezen. Tehát ha van egy kiterjesztett partíciónk, akkor mellette már csak maximum 3 elsődleges partíció hozható létre. A kiterjesztett partíción belüli logikai partíciók száma viszont nincs limitálva. Egy dual-boot rendszeren, ahol az egyik a Windows, ott a Windows-nak elsődleges partíción kell elhelyezkednie.

A partíciók számozása úgy történik, hogy a létrehozott elsődleges partíciók sda1 és sda3 számozását követi a kiterjesztett partíció sda4. A kiterjesztett partíción sda4 megtalálható logikai partíciók számozása pedig sda5, sda6, stb.

Lapozó (swap) partíció

A swap partíció a merevlemezen létrehozott virtuális memória szerepét tölti be. A virtuális memória lehetőséget ad a kernel számára, hogy a merevlemez egy bizonyos részét használja, abban az esetben ha a fizikai memória betelt.

A swap partíció méretére a régi fő szabály az volt, hogy legyen legalább a kétszerese a fizikai memóriának. Manapság, ahogy a személyi számítógépek egyre nagyobb memóriákat tartalmaznak, ez a szabály már elavultnak tekinthető. 512MB vagy kevesebb memóriát tartalmazó számítógépeknél viszont ajánlott betartani. Ha elegendő memória áll rendelkezésre (több mint 1024MB), akkor kisebb swap partíció is elegendő, vagy akár meg is lehet szüntetni. 2GB RAM felett már teljesen elfogadható sebességen működhet a rendszerünk swap partíció nélkül is. A lehetőség adott egy swap fájl létrehozására bármikor a rendszer telepítése után is.

Megjegyzés: Ha a "hibernálás" lehetőséget használni szeretnénk a számítógépen, akkor a swap partíció szükséges mérete legyen legalább akkora mint a fizikai memória mérete. Néhány Arch felhasználó viszont azt ajánlja, hogy érdemes ennél a méretnél körülbelül 10-15%-kal nagyobbat választani, a rossz szektorokból adódó hibák elkerülése végett.
Partícionálási séma kiválasztása

Nem vonatkoznak szigorú szabályok a merevlemez partícionálására, de aki úgy gondolja az követheti az alább leírt általános útmutatót. A partícionálási sémát több szempont alapján szokták megválasztani, úgy mint rugalmasság, sebesség, biztonság, valamint a lemez limitált méretéből adódó megfontolások. Tehát lényegében a személyes döntéstől függ. Két egyszerű lehetőség kínálkozik: a.) egy partíció a gyökérfájlrendszernek és egy másik a swap-nek vagy b.) egyetlen gyökér partíció swap nélkül. Olvasd át az alábbi példákkal kiegészített leírást, annak érdekében, hogy megértsd az egyes partícionálási sémák előnyeit és hátrányait. Ha dual-boot-os rendszert szeretnél, amin egyszerre akarod használni az Arch Linuxot és a Windows is, olvasd el a Windows and Arch Dual Boot cikket!

A következő csatolási pontokat lehetőség van különböző partíciókon használni:

/ (root)
A root (gyökér) könyvtár a hierarchia csúcsán helyezkedik el. Ezen a ponton van csatolva az elsődleges fájlrendszer és ebből származik az összes többi fájlrendszer. Minden fájl és könyvtár megjelenik a gyökérkönyvtár / alatt, még akkor is ha különböző fizikai lemezen helyezkednek el. A gyökér fájlrendszer tartalmának megfelelőnek kell lennie bootra, helyreállításra, helyrehozásra, és/vagy a rendszer kijavítására. Ezen oknál fogva bizonyos könyvtárak a / alatt nem helyezhetőek el külön partíción. Nézd meg a figyelmeztetést lejjebb.
Megjegyzés: A /usr külön partícióként való használata alapértelmezésként nem támogatott [1]. Ha minden áron külön partíción szeretnéd elhelyezni, akkor olvasd el a mkinitcpio#/usr as a separate partition cikket.
/boot
Ez a könyvtár tartalmazza a kernelt, a ramdisk képfájlokat, a boot betöltő program konfigurációs fájlját és boot betöltő szakaszait. Olyan adatokat is tárol, amelyek a kernel felhasználói szintű programjainak elindítása előtt használatosak. Ezek között szerepelhetnek az elmentett master boot szektorok és szektor térkép fájljai. Ez a könyvtár és a tartalma létfontosságú a bootoláshoz, valamint egyedi is hiszen akár egy számára létrehozott különálló partíción is elhelyezhető.
Figyelem: A /boot könyvtáron kívül az összes többi alapvetően szükséges könyvtárnak a / partíción kell elhelyezkednie. Ezek a könyvtárak a /bin, /etc, /lib, /sbin és a /usr [2].
/home
Minden egyes felhasználó saját könyvtára és azok alkönyvtárai találhatóak meg itt: felhasználói adatfájlok, képek, dokumentumok, személyes dolgok és a felhasználó által futtatott programokhoz tartozó egyéni konfigurációs fájlok.
/tmp
Könyvtár azon programok számára, amelyek futásuk során átmeneti fájlokat hoznak létre, úgy mint a .lck , ami arra használandó, hogy megakadályozza hogy egy bizonyos program egy fájlból több átmeneti példányt hozzon létre egy bizonyos feladat elvégzése előtt. A feladat elvégeztével a .lck fájl automatikusan eltávolításra kerül. A programok nem várják el, hogy bármilyen fájlnak vagy könyvtárnak szükségszerűen a /tmp -ben kell elhelyezkednie. A /tmp -ben megtalálható fájlok és könyvtárak a rendszerindításkor mindig törlődnek.
/var
Különféle változó fájlokat, könyvtárakat, adminisztrációs és napló fájlokat, a pacman-nel letöltött csomagokat, az ABS által létrehozott fastruktúrát és egyéb változó fájlokat tartalmaz. Lehetőség van a /usr csak olvashatóként történő csatolására. Minden ami korábban a /usr -be íródott a rendszer működése alatt (a telepítéssel és szoftver karbantartással ellentétben) a /var-ban kell elhelyezkednie.
Megjegyzés: A /var sok kis fájlt tartalmaz. A fájlrendszer típus megválasztásakor gondoljuk át, hogy biztos szükségünk van-e számára különálló partícióra.

Az egyetlen partíción való elhelyezés mellett több előnye is vannak annak, ha különböző partíciókra rakjuk az egyes fájlrendszereket:

  • Biztonság: Minden fájlrendszer tulajdonságai konfigurálhatóak az /etc/fstab fájlban úgy mint 'nosuid', 'nodev', 'noexec', 'readonly', stb.
  • Stabilitás: Egy felhasználó, vagy egy meghibásodott program írási jog birtokában teljes mértékben megtöltheti hasztalan fájlokkal a partíciót. Viszont a rendszer működése szempontjából szükséges kritikus fájlrendszerek érintetlenül maradnak.
  • Gyorsaság: Azon a fájlrendszerben, ahol sok törlés, felülírás történik, könnyebben töredezetté válhat. A különálló fájlrendszerekre ez nincs hatással, és egyenként lehet töredezettség-mentesíteni őket. A töredezettség elkerülhető, ha odafigyelünk arra, hogy az egyes fájlrendszerek soha ne kerüljönek a partíciót teljesen megtöltő állapotba.
  • Integritás: Ha egy fájlrendszerrel valami probléma történik, attól még a többire ez nem lesz hatással.
  • Rugalmasság: Különböző operációs rendszerek közötti fájlmegosztás esetén célszerű független fájlrendszert használni. Különböző fájlrendszerek alkalmazására az adatok bizonyos típusú használata esetén is szükség lehet.
Mekkora méretű partícióim legyenek?

A partíciók méretét mindenki egyéni ízlés szerint megválaszthatja, viszont van pár tipp és hasznos információ ezzel kapcsolatban:

/boot — 100 MB 
A /boot partíciónak körülbelül csak 100 MB-ra van szüksége.
/ — 15-20 GB 
A gyökér fájlrendszernek (/) tartalmaznia kell a /usr könyvtárat, ami igen csak nagyra tud növekedni, attól függően, hogy mennyi programot telepítünk később a rendszerre. A legtöbb felhasználónak 15-20 GB elegendő modern merevlemezeket használva.
/var — 8-12 GB 
A /var fájlrendszer más adatok mellett tartalmazni fogja az ABS fastruktúráját és a pacman-nel letöltött csomagokat. A letöltött csomagokból ajánlott mindig megtartani a legutóbbi működőképes verziót, arra az esetre ha egy új verziójú csomag hibát okozna, vissza tudjuk telepíteni a legutóbbi működőképes változatot. Ennek következtében a letöltött programok mennyiségétől függően a /var mérete nagyobbra is növekedhet, ahogy egyre több csomaggal frissítjük rendszerünket. Azonban biztonsággal törölhetjük az összes csomagot, ha nincs már elég helyünk a lemezen. Ha SSD-t használsz, akkor a /var könyvtárat tárolhatod egy HDD-n is, a / és /home partíciók pedig lehetnek az SSD-n, megakadályozva ezzel az SSD-ről történő szükségtelen írás/olvasásokat. 8-12GB-nak egy személyi számítógépen elegendőnek kell lennie a /var számára, attól függően, hogy mennyi szoftver lesz telepítve. A szervereknek ennél viszonylag nagyobb méretű /var fájlrendszerre van szükségük.
/home — [nagyon nagy] 
A /home könyvtár az, ahol a személyes adatok, multimédia fájlok, letöltések tárolódnak. Egy otthoni számítógépen a /home könyvtár tipikusan a legnagyobb méretű a lemezen. Ha szükségszerűvé válik az Arch újratelepítése, akkor a külön partíción lévő /home tartalma nem fog elveszni, és telepítés után újra használható lesz.
Megjegyzés: Ha van rá lehetőség, akkor ajánlott minden fájlrendszerre +25% szabad helyet rászámolni, azért, hogy tartalékot képezzünk a rendszer bővítése számára, valamint megakadályozzuk a partíció töredezetté válását.

Fájlrendszerek létrehozása: Általános információk

Fájlrendszer típusok

Az egyes partíciókon több különböző fájlrendszer közül választhatunk. Mindegyiknek megvan a maga előnye, hátránya, és egyéni sajátossága. A következőkben néhány támogatott fájlrendszer rövid ismertetője olvasható. A mellettük lévő linkek a wikipédián megtalálható részletesebb leírásokra mutatnak.

  1. Az ext2 Second Extended Filesystem (második kiterjesztett fájlrendszer) egy erős alapokon álló kiforrott, nagyon stabil GNU/Linux fájlrendszer. A hátránya viszont, hogy nem rendelkezik naplózó (journaling) támogatással (lásd lejjebb) és a fájlrendszer korlátozás kezelésével. A naplózás hiánya viszont rendszerösszeomlás vagy áramkimaradás esetén adatvesztéshez vezethet. Továbbá kényelmetlen lehet a használata root (/) és /home partíciókként hiszen a fájlrendszer ellenőrzések hosszú ideig is eltarthatnak. Az ext2 fájlrendszert lehetőség van átkonvertálni ext3-mas fájlrendszerré.
  2. Az ext3 Third Extended Filesystem (harmadik kiterjesztett fájlrendszer) lényegében egy ext2 fájlrendszer kiegészítve a naplózás és a fájlrendszer korlátok írásának képességével. Visszafelé kompatiblis az ext2-vel, jól tesztelt és nagyon stabil.
  3. Az ext4 Fourth Extended Filesystem (negyedik kiterjeszett partíció) egy még újabb fájlrendszer, ami szintúgy visszafelé kompatiblis az ext2 és ext3-mal. Támogatást nyújt nagyobb kötetek kezelésére egészen 1 EXAbájt méretig (1,048,576 Terabájt), valamint 16 Terabájtos fájlméretig. Az ext3-nál élő 32,000 alkönyvtár limitet megnöveli 64,000-re. Ezek mellett támogatja az online töredezettség-mentesítést, azaz nem muszáj a fájlrendszert lecsatolni töredezettség-mentesítsés alatt.
  4. A JFS Journaled File System (naplózó fájlrendszer) az IBM által fejlesztett legelső fájlrendszer, amely képes volt a naplózásra. Több éves IBM AIX® operációs rendszeren való tesztelés/fejlesztés előzte meg a GNU/Linux-ra történő bevezetést. A JFS a legkevésbé processzor erőforrás igényes bármely GNU/Linux fájlrendszert tekintve. A formázás, csatolások és fájlrendszer ellenőrzések (fsck), nagyon gyorsan elvégezhetőek rajta. A JFS nagyon jó általános teljesítményt nyújt különösen a határidős I/O ütemezéssel kapcsolatban. A ReiserFS és az ext szériákhoz képest a JFS kevésbé támogatott, de egy kiforott és stabil fájlrendszer.
    Megjegyzés: A JFS fájlrendszert nem lehet összezsugorítani partíciókezelő programokkal, úgy mint a gparted vagy parted magic.
  5. Az XFS egy másik korai naplózó fájlrendszer, amit még eredetileg Silicon Graphics fejlesztett az IRIX operációs rendszerre, majd később bevezették a GNU/Linux-ra is. Jó teljesítményt nyújt nagy fájlok és fájlrendszerek esetében, valamint gyorsan formázható és csatolható. Összehasonlító tesztek alapján az állapítható meg, hogy sok kis fájl kezelése esetén lassabban működik. Az XFS is egy kiforott, online töredezettség-mentesítést is támogató fájlrendszer.
    Megjegyzés: Az XFS fájlrendszert nem lehet összezsugorítani partíciókezelő programokkal, úgy mint a gparted vagy parted magic.
  6. A vfat Virtual File Allocation Table(virtuális fájl elosztási tábla) egy technikailag egyszerű fájlrendszer és virtuálisan minden létező operációs rendszer támogatja. Ennek köszönhetően a szilárdtest memóriakártyák hasznos formátuma lehet, hiszen ezért könnyebbé válik az operációs rendszerek közötti adatmozgatás. A VFAT támogatja a hosszú fájlnevek használatát.
  7. A Btrfs vagy "Better FS" egy új fájlrendszer, amely hasonló kiváló funkciókat tartalmaz mint a Sun/Oracle által fejlesztett ZFS. Ezek között szerepel a pillanatképek készítése, multi-disk striping és mirroring (szoftveres RAID mdadm nélkül), hibaellenőrzés, növekvő adatmentés, és használat közben elvégzett tömörítés, amely teljesítménynövekedést és helymegtakarítást okoz. 2011 januárjában a Btrfs instabilnak van kinyílvánítva, bár már bele van építve a jelenlegi kernelbe, de még csak kísérleti jelleggel. A Btrfs lesz valószínűleg a jövő GNU/Linux fájlrendszere és jelenleg opcióként lehet választani a gyökérfájlrendszerhez minden főbb disztribúció installálásakor.
    Figyelem: A Btrfs még nem tartalmaz stabil fájlrendszer-ellenőrző/javító eszközt. Hiba fellépése esetén a fájlrendszert nem lehet javítani.
  8. A nilfs2 New Implementation of a Log-structured File System az NTT által fejlesztett fájlrendszer. Jellemzője, hogy minden adatot felvesz egy log formátumban, ami folyamatosan növekszik és sosem íródik felül. Arra lett tervezve, hogy csökkentse a lemezelérési időket és az adatvesztést, ami rendszerösszeomlás esetén a hagyományos Linux fájlrendszereknél fennállhat.
Naplózó fájlrendszerek

Az ext2 kivételével, az összes fentebb látható fájlrendszer naplózó fájlrendszer. Naplózás alatt azt értjük, hogy a rendszer a fájlokkal történő módosításokat lejegyzi, mielőtt véghezvinné. Rendszerösszeomlás, vagy áramkimaradás esetén ezeket a fájlrendszereket sokkal hamarabb vissza lehet állítani és kisebb eséllyel lépnek lesznek fájlrendszerhibák. A naplózás a fájlrendszer egy erre kitüntetett pontján történik.

Nem minden naplózási technika megegyező. Csak az ext3 és ext4 működik adat-mód naplózással, amik mind az adatokat, mind a meta-adatokat naplózzák. Az adat-mód naplózás az írási sebesség csökkenésével jár, és alapértelmezésben nincs bekapcsolva. Más fájlrendszerek a rendezett-módú naplózást alkalmazzák, amik csak meta-adatokat tárolnak. Rendszerösszeomlás esetén a naplózásnak köszönhetően minden fájlrendszer egy működőképes állapotba kerül vissza, viszont csak az adat-mód naplózás adja a megfelelő védelmed az adatvesztés és egyéb fájlproblémák ellen. Kompromisszumot kell kötni annak érdekében, hogy az adat-mód naplózás miatt a rendszer teljesítménye lassabb, hiszen két írási operációnak kell megtörténnie egyszerre: először a naplózás, utána a lemezre írás. A fájlrendszer-típus kiválasztásánál megfontolandó, hogy mi a fontosabb: az adatbizonság, vagy a maximális sebesség.

I. opció: Automatikus partícionálás

Az automatikus partícionálás alkalmával minden törlődik a lemezről, és a következő négy partíció jön létre:

  • Egy /boot partíció ext2-re formázva. Az alapértelmezett mérete 100MB, de meg lehet változtatni.
  • Egy /swap partíció alapértelmezetten 256MB-tal (változtatható).
  • Különálló / és /home partíciók változtatható mérettel és választható fájlrendszerrel. Az elérhető fájlrendszerek: ext2, ext3, ext4, reiserfs, xfs, jfs, vfat, nilfs2 (kísérleti), and btrfs (kísérleti). A / és a /home-nak azonos fájlrendszer típusa lesz, ha az "Auto Prepare" opciót választjuk.

Az "Auto-Prepare" opció a teljes lemezt formázni fogja, tehát minden adatot töröl. Olvasd el alaposan a warning részt, amelyet az installer ezen a ponton ír, és győződj meg róla, hogy biztosan azt a lemezd fogod formázni, amelyiket szeretnéd.

Ha nem szeretnéd az "Auto-Prepare" által felkínált alapértelmezett beállítások szerint formázni a lemezed, akkor ezt manuálisan is megteheted. Ez akkor lehet szükséges, ha például dual-boot rendszert szeretnél egy már meglévő Windows partícióval. A manuális partícionálást elvégezheted a II. opció majd ezt követően a III. opció utasításaival, vagy akár egy Live CD-ről is, a GParted program segítségével.

II. opció: Lemezek manuális partícionálása

Kiválasztva a kívánt partíciót a cfdisk nevű partícionáló program fog megjelenni. (Ha SSD lemezed van, akkor más programok előnyösebbek lehetnek, például a gdisk vagy a GNU Parted). A partícionálás folyamata egy példán keresztül könnyebben érthetővé válik, ahol négy partíciót hozunk létre egy 160GB-os merevlemezen a root, var, swap és home fájlrendszereknek. A fentebb említett példákat követve a példarendszerünk egy 15GB-os root (/), egy 10GB-os /var, egy 1GB-os swap, és a maradék lemezterület számára a /home partíciót fogja tartalmazni. Hangsúlyozzuk, hogy a megválasztott méretek a személyes igények alapján dőlnek el, és ez a példa csak illusztrációként szerepel.

Válaszd ki a New -> 'Primary'-t és írd be a kívánt méretét (ebben a példában 15.44GB) a root (/) fájlrendszernek. A partíció a lemez elejére fog kerülni. Válaszd ki a Type típust és jelöldi ki a 83 Linux lehetőséget. A létrehozott / partíció sda1-jelöléssel fog megjelenni.

Hasonló módon hozz létre egy második "primary" partíciót 10.256 GB mérettel a /var számára, és válaszd ki a Type 83 Linux partíciótípust. A létrehozott /var partíció sda2 -ként fog megjelenni.

Következő lépésben hozz létre egy harmadik partíciót a swap számára. Válassz egy megfelelő méretet (itt most 1 GB) és a partíció típusa Type pedig legyen 82 (Linux swap / Solaris). A létrehozott swap partíció sda3 -ként fog megjelenni.

A lemez fennmaradó szabad helyén pedig létrehozzuk a /home részére szánt partíciót. Válaszd ki primary partícióként majd állítsd be a méretét. TípusaType legyen 83 Linux. A létrehozott /home partíció sda4 -ként fog megjelenni.

A példánk alapján így fog kinézni a lemez:

Name    Flags     Part Type    FS Type           [Label]         Size (MB)
-------------------------------------------------------------------------
sda1               Primary     Linux                             15440 #root
sda2               Primary     Linux                             10256 #/var
sda3               Primary     Linux swap / Solaris              1024  #swap
sda4               Primary     Linux                             133000 #/home

Válaszd a Write (írás) opciót, és írd be: yes. Minden adat törlődni fog a lemezről. Válaszd a Quit (kilépést) a partícionálóból való kilépéshez.

Ismerkedj meg a különböző fájlrendszerekkel, amelyeket fentebb említettünk, majd lépj tovább a III. opcióra.

Megjegyzés: A Linux kernel legújabb fejlesztése óta, amely tartalmazza a libata és PATA modulokat, az összes IDE, SATA és SCSI lemez sd"x" jelölési sémával rendelkezik. Ez teljesen normális, és nem adhat okot aggodalomra.

III. opció: Partíciók, fájlrendszerek, csatolási pontok konfigurációja

This option requires the presence of existing partitions (generated in Option 2, for example) and is implemented as dev, label, or UUID. The list of recognized partitions will be shown. Each partition is identified with a number suffix. Example: sda1 specifies the first partition of a drive while sda designates the entire drive.

Format each partition with the desired filesystem and specify the mountpoints. You can choose a label and additional options for mkfs.

Note: If you have not created and do not need a separate /boot partition, you may safely ignore the warning that it does not exist.

Return to the Main Menu.

Select packages

All software packages available during installation are from the [core] repository. They are further divided into base (i686|x86_64), and base-devel (i686|x86_64) groups. Package information and brief descriptions for [core] are available here.

Bootloader

You will be prompted to select either GRUB or syslinux as a bootloader.

Package groups

Now select the package category:

Note: For expedience, all packages in base are selected by default. Use the space-bar to select and de-select packages.
  • base: Software packages from the [core] repo to provide the minimal base environment. Always select this and do not remove any packages from it, as all packages in Arch Linux assume that base is installed.
  • base-devel: Extra tools from [core] such as make, and automake. Most beginners should choose to install it, as it will likely be needed to expand your new system. The base-devel group will be required to install software from the Arch User Repository.

After category selection, you will be presented with lists of available packages, allowing you to fine-tune your selections. Use the space bar to select and un-select. If you are uncertain about which additional packages to install at this point, you can skip this step and add them later using pacman.

Note: If connection to a wireless network is required, remember to select and install the wireless_tools package. Some wireless interfaces also need ndiswrapper and/or a specific firmware. If you plan to use WPA encryption, you will need wpa_supplicant. The Wireless Setup page will help you choose the correct packages for your wireless device. Also strongly consider installing netcfg, which will help you set up your network connection and profiles after you reboot into your new system.

After selecting the desired packages, leave the selection screen and continue to the next step, Install Packages.

Install packages

Install Packages will install the selected packages to your new system. If you selected local sources, package versions from the CD-ROM/USB will be installed. If you opted for remote sources, the most currently available packages will be downloaded from the Internet and installed by pacman.

Note: In some installers, you will be asked if you wish to keep the packages in the pacman cache, which is located at /var/cache/pacman/pkg. If you choose "yes", you will have the flexibility to downgrade packages to previous versions. This is recommended if there is sufficient drive space available. The cache will grow over time as the system is updated, but can be cleared as needed using pacman

Configure the system

Tip: Closely following and understanding these steps is of key importance to ensure a properly configured system.

At this stage of the installation, you will configure the primary configuration files of your Arch Linux base system.

You will be presented with a menu including the main configuration files for your system.

Note: It is very important at this point to edit, or at least verify by opening, every configuration file. The installer script relies on your input to create these files on your installation. A common error is to skip over these critical steps of configuration.

Can the installer handle this more automatically?

Hiding the process of system configuration is in direct opposition to The Arch Way. While it is true that recent versions of the kernel and hardware probing tools offer excellent hardware support and auto-configuration, Arch presents the user all pertinent configuration files during installation for the purposes of transparency and system resource control. By the time you have finished modifying these files to your specifications, you will have learned the simple method of manual Arch Linux system configuration and become more familiar with the base structure, leaving you better prepared to use and maintain your new installation productively.

/etc/rc.conf

Arch Linux uses the file /etc/rc.conf as the principal location for system configuration. This one file contains a wide range of configuration information such as timezone, keymap, kernel modules, networking, and startup daemons. It also contains settings that are sourced by the various /etc/rc* files.

LOCALIZATION section
HARDWARECLOCK
Specifies whether the hardware clock, which is synchronized on boot and on shutdown, stores UTC time, or localtime. See Set clock.
TIMEZONE
Specify your time zone. (All available zones are under /usr/share/zoneinfo/).
KEYMAP
The available keymaps are in /usr/share/kbd/keymaps. Please note that this setting is only valid for your TTYs, not any graphical window managers or X.
CONSOLEFONT 
Available alternate console fonts reside in /usr/share/kbd/consolefonts/. The default (blank) is safe.
CONSOLEMAP 
Defines the console map to load with the setfont program at boot. Possible maps are found in /usr/share/kbd/consoletrans, if needed. The default (blank) is safe.
LOCALE
This sets your location environment, which will be used by all i18n-aware applications and utilities. You can get a list of the available locales by running locale -a from the command line. This default is usually fine for US English users. If you experience problems such as alpha-numeric characters being replaced by squares you may want to replace "en_US.utf8"; with "en_US".
DAEMON_LOCALE
Set to "yes" to use the daemon locale with the environmental variable $LOCALE. Setting to "no" will use the C locale (default).
USECOLOR 
Select "yes" if you have a color monitor and wish to have colors in your consoles.

Example for LOCALIZATION:

HARDWARECLOCK="UTC"
TIMEZONE="US/Eastern"
KEYMAP="us"
CONSOLEFONT=
CONSOLEMAP=
LOCALE=en_US.utf8
DAEMON_LOCALE="yes"
USECOLOR="yes"
HARDWARE section
MODULES 
If you know a module is missing, it can be specified here. For example, if you will be using loopback filesystems, add "loop".
Note: Normally all needed modules are automatically loaded by udev, so you will rarely need to add something here.

Example for HARDWARE:

# Scan hardware and load required modules at boot
MODULES=()
NETWORKING section
HOSTNAME
Set your hostname to your liking. This is the name of your computer. Whatever you put here, also put it in /etc/hosts.

Example:

HOSTNAME="arch"
interface
Specify the ethernet interface you want to be used for connecting to your local network.
address
If you want to use a static IP for your computer, specify it here. Leave this blank for DHCP.
netmask
Optional, defaults to 255.255.255.0. If you want to use a custom netmask, specify it here. Leave this blank for DHCP.
broadcast
Optional. If you want to use a custom broadcast address, specify it here. Leave this blank for DHCP.
gateway
If you set a static IP in "address", enter the IP address of the default gateway (eg. your modem/router) here. Leave this blank for DHCP.
NETWORK_PERSIST 
Setting this to "yes" will enable graceful logouts if users are ssh'ed into the box and the box is being restarted or shutdown. This is required if the root device is on NFS.
NETWORKS
This is an optional setting to be enabled only if using the netcfg package with optional dialog package. Enable these netcfg profiles at boot-up. These are useful if you happen to need more advanced network features than the simple network service supports, such as multiple network configurations (ie, laptop users).

Example with Static IP:

HOSTNAME="arch"
interface=eth0
address=192.168.1.100
netmask=255.255.255.0
broadcast=192.168.1.255
gateway=192.168.1.1
#NETWORKS=(main)

Example with Dynamic IP (DHCP):

HOSTNAME="arch"
interface=eth0
address=
netmask=
broadcast=
gateway=
#NETWORKS=(main)

Other notes

When using a static IP, modify /etc/resolv.conf to specify the DNS servers of choice. Please see the section below regarding this file.

Note: Connecting to a wireless network automatically requires a few more steps and may require you to set up a network manager such as netcfg or wicd. Please see the Wireless Setup page for more information
Tip: If using a non-standard MTU size (a.k.a. jumbo frames) is desired AND the installation machine hardware supports them, see the Jumbo Frames wiki article for further configuration.
DAEMONS section

This array simply lists the names of those scripts contained in /etc/rc.d/ which are to be started during the boot process, and the order in which they start. Asynchronous initialization by backgrounding is also supported and useful for speeding up boot:

DAEMONS=(network @syslog-ng netfs @crond)
  • If a script name is prefixed with a bang (!), it is not executed.
  • If a script is prefixed with an "at" symbol (@), it shall be executed in the background; the startup sequence will not wait for successful completion of each daemon before continuing to the next. (Useful for speeding up system boot). Do not background daemons that are needed by other daemons. For example mpd depends on network, therefore backgrounding network may cause mpd to break.
  • Edit this array whenever new system services are installed, if starting them automatically during boot is desired.
Note: This "BSD-style" init, is the Arch way of handling what other distributions handle with various symlinks to an /etc/init.d/ directory.
General information

The daemons line need not be changed at this time, but it is useful to explain what daemons are, as they will be addressed later in this guide.

A daemon is a program that runs in the background, waiting for events to occur and offering services. A good example is a web server that waits for a request to deliver a page (e.g.: httpd) or an SSH server waiting for a user login (e.g.: sshd). While these are full-featured applications, there are also daemons whose work is not that visible. Examples are a daemon which writes messages into a log file (e.g. syslog, metalog), and a daemon which provides a graphical login (e.g.: gdm, kdm). All these programs can be added to the daemons line and will be started when the system boots. Useful daemons will be presented during this guide.

Tip: All Arch daemon scripts reside under /etc/rc.d/

/etc/fstab

The fstab (for file systems table) is part of the system configuration listing all available disks and disk partitions, and indicating how they are to be initialized or otherwise integrated into the overall system's filesystem. The /etc/fstab file is most commonly used by the mount command. The mount command takes a filesystem on a device, and adds it to the main system hierarchy that you see when you use your system. mount -a is called from /etc/rc.sysinit, about 3/4 of the way through the boot process, and reads /etc/fstab to determine which options should be used when mounting the specified devices therein. If noauto is appended to a filesystem in /etc/fstab, mount -a will not mount it at boot.

An example of /etc/fstab:

# <file system>                            <dir>     <type>  <options>            <dump> <pass>
tmpfs                                      /tmp      tmpfs   nodev,nosuid         0      0
UUID=0ddfbb25-9b00-4143-b458-bc0c45de47a0  /         ext4    defaults             0      1
UUID=da6e64c6-f524-4978-971e-a3f5bd3c2c7b  /var      ext4    defaults             0      2
UUID=440b5c2d-9926-49ae-80fd-8d4b129f330b  none      swap    defaults             0      0
UUID=95783956-c4c6-4fe7-9de6-1883a92c2cc8  /home     ext4    defaults             0      2
Note: See the fstab article for more information and performance tweaks such as noatime or relatime.
<file system>
Describes the block device or remote filesystem to be mounted. For regular mounts, this field will contain a link to a block device node (as created by mknod which is called by udev at boot) for the device to be mounted; for instance, /dev/cdrom or /dev/sda1.
Note: If your system has more than one hard drive, the installer will default to using UUID rather than the sdx naming scheme, for consistent device mapping. Utilizing UUID has several advantages and may also be preferred to avoid issues if hard disks are added to the system in the future. Due to active developments in the kernel and also udev, the ordering in which drivers for storage controllers are loaded may change randomly, yielding an unbootable system/kernel panic. Nearly every motherboard has several controllers (onboard SATA, onboard IDE), and due to the aforementioned development updates, /dev/sda may become /dev/sdb on the next reboot. For more information, see Persistent block device naming.
<dir>
Describes the mount point for the filesystem. For swap partitions, this field should be specified as none (swap partitions are not actually mounted).
<type>
Describes the type of the filesystem. The Linux kernel supports many filesystem types. (For the filesystems currently supported by the running kernel, see /proc/filesystems). An entry swap denotes a file or partition to be used for swapping. An entry ignore causes the line to be ignored. This is useful to show disk partitions which are currently unused.
<options>
Describes the mount options associated with the filesystem. It is formatted as a comma-separated list of options with no intervening spaces. It contains at least the type of mount plus any additional options appropriate to the filesystem type. For documentation on the available options for non-nfs file systems, see mount(8).
<dump>
Used by the dump(8) command to determine which filesystems are to be dumped. dump is a backup utility. If the fifth field is not present, a value of zero is returned and dump will assume that the filesystem does not need to be backed up. Note that dump is not installed by default.
<pass>
Used by the fsck(8) program to determine the order in which filesystem checks are done at boot time. The root filesystem should have the highest priority with <pass> of 1, and other filesystems you want to have checked should have a <pass> of 2. Filesystems with 0 <pass> will not be checked. Filesystems within a drive will be checked sequentially, but filesystems on different drives will be checked at the same time to utilize parallelism available in the hardware. If the sixth field is not present or zero, a value of zero is returned and fsck will assume that the filesystem does not need to be checked.
  • For more information, see fstab.

/etc/mkinitcpio.conf

Note: Most users will not need to modify this file at this time, but please read the following explanatory information.

This file allows further fine-tuning, through mkinitcpio, of the initial ram filesystem, or initramfs, (also historically referred to as the initial ramdisk or "initrd") for your system. The initramfs is a gzipped image that is read by the kernel during boot. The purpose of the initramfs is to bootstrap the system to the point where it can access the root filesystem. This means it has to load any modules that are required for devices like IDE, SCSI, or SATA drives (or USB/FW, if you are booting from a USB/FW drive). Once the initrramfs loads the proper modules, either manually or through udev, it passes control to the kernel and your boot continues. For this reason, the initramfs only needs to contain the modules necessary to access the root filesystem. It does not need to contain every module you would ever want to use. The majority of common kernel modules will be loaded later on by udev, during the init process.

mkinitcpio is the next generation of initramfs creation. It has many advantages over the old mkinitrd and mkinitramfs scripts.

  • It uses glibc and busybox to provide a small and lightweight base for early userspace.
  • It can use udev for hardware autodetection at runtime, thus preventing numerous unnecessary modules from being loaded.
  • Its hook-based init script is easily extendable with custom hooks, which can easily be included in pacman packages without having to modifiy mkinitcpio itself.
  • It already supports lvm2, dm-crypt for both legacy and luks volumes, raid, swsusp and TuxOnIce resuming and booting from usb mass storage devices.
  • Many features can be configured from the kernel command line without having to rebuild the image.
  • The mkinitcpio script makes it possible to include the image in a kernel, thus making a self-contained kernel image is possible.
  • Its flexibility makes recompiling a kernel unnecessary in many cases.

If using RAID or LVM on the root filesystem, the appropriate HOOKS must be configured. See the wiki pages for LVM/RAID and Configuring mkinitcpio for more information. If using a non-US keyboard. add the keymap hook to load your local keymap during boot. Add the usbinput hook if using a USB keyboard (otherwise, if boot fails for some reason you will be asked to enter root's password for system maintenance but will be unable to do so). Remember to add the usb hook when installing arch on an external hard drive, Compact Flash, or SD card, which is connected via usb, e.g.:

HOOKS="base udev autodetect pata scsi sata usb filesystems keymap usbinput"

If you need support for booting from USB devices, FireWire devices, PCMCIA devices, NFS shares, software RAID arrays, LVM2 volumes, encrypted volumes, or DSDT support, configure your HOOKS accordingly.

/etc/modprobe.d/modprobe.conf

This file can be used to set special configuration options for the kernel modules. It is unnecessary to configure this file in the example. The article on kernel modules has more information.

/etc/resolv.conf

Note: If you are using DHCP, you may safely ignore this file, as by default, it will be dynamically created and destroyed by the dhcpcd daemon. You may change this default behavior if you wish. See the network and resolv.conf pages for more information.

The resolver is a set of routines in the C library that provide access to the Internet Domain Name System (DNS). One of the main functions of DNS is to translate domain names into IP addresses, to make the Web a friendlier place. The resolver configuration file, or /etc/resolv.conf, contains information that is read by the resolver routines the first time they are invoked by a process.

If you use a static IP, set your DNS servers in /etc/resolv.conf (nameserver <ip-address>). You may have as many as you wish.

An example, using OpenDNS:

nameserver 208.67.222.222
nameserver 208.67.220.220

If you are using a router, you may specify your DNS servers in the router itself, and merely point to it from your /etc/resolv.conf, using your router's IP (which is also your gateway from /etc/rc.conf). Example:

nameserver 192.168.1.1

If using DHCP, you may also specify your DNS servers in the router, or allow automatic assignment from your ISP, if your ISP is so equipped.

/etc/hosts

This file associates IP addresses with hostnames and aliases. Each host is represented by a single line.

<IP-address> <hostname> [aliases...]

Add your hostname, coinciding with the one specified in /etc/rc.conf, as an alias, so that it looks like this:

127.0.0.1   localhost.localdomain   localhost yourhostname
Warning: This format, including the "localhost" and your actual host name, is required for program compatibility! So, if you have named your computer "arch", then that line above should look like this:
127.0.0.1   localhost.localdomain   localhost arch
Errors in this entry may cause poor network performance and/or certain programs to open very slowly, or not work at all. This is a very common error for beginners.
Note: Recent versions of the Arch Linux Installer automatically add your hostname to this file once you edit /etc/rc.conf with such information. If, for whatever reason, this is not the case, you may add it yourself with the given instructions.

If you use a static IP, add another line using the syntax: <static-IP> <hostname.domainname.org> <hostname> e.g.:

192.168.1.100 yourhostname.domain.org  yourhostname
Tip: For convenience, you may also use /etc/hosts aliases for hosts on your network, and/or on the Web, e.g.:
192.168.1.90 media
192.168.1.88 data
The above example would allow you access a media and data server on your network by name and without the need for typing out their respective IP addresses.

/etc/locale.gen

The /usr/sbin/locale-gen command reads from /etc/locale.gen to generate specific locales. They can then be used by glibc and any other locale-aware program or library for rendering text, correctly displaying regional monetary values, time and date formats, alphabetic idiosyncrasies, and other locale-specific standards.

By default /etc/locale.gen is an empty file with commented documentation. Once edited, the file remains untouched. locale-gen runs on every glibc upgrade, generating all the locales specified in /etc/locale.gen.

Choose the locale(s) you need by removing the # in front of the lines you want, e.g.:

en_US ISO-8859-1
en_US.UTF-8

The installer will now run the locale-gen script, which will generate the locales you specified. You may change your locale in the future by editing /etc/locale.gen and subsequently running locale-gen as root.

Note: If you fail to choose your locale, this will lead to a "The current locale is invalid..." error. This is perhaps the most common mistake by new Arch users.

/etc/pacman.conf

pacman will attempt to read /etc/pacman.conf each time it is invoked. This configuration file is divided into sections, or repositories. Each section defines a package repository that pacman can use when searching for packages. The exception to this is the options section, which defines global options.

Enable all desired repositories by removing the # in front of the 'Include =' and '[repository]' lines.

Note:
  • The defaults should work, so modifying at this point may be unnecessary, but verification is always recommended. Further info available in the Official Repositories article.
  • If you are using a 64-bit installation, you should consider enabling the multilib repository to allow access to 32-bit software. All 32-bit software is in the multilib repository for 64-bit installations. Enabling multilib is not necessary for proper functioning, but it must be enabled to access 32-bit software.
  • When choosing repos, be sure to uncomment both the repository header lines in [brackets] as well as the 'Include =' lines. Failure to do so will result in the selected repository being omitted! This is a very common error.

/etc/pacman.d/mirrorlist

Mirror sites are Internet locations where exact copies of data reside. Multiple mirrors provide reliability, redundancy, and allow for faster data transfer depending on geographic location. Closer sites generally give faster data rates. Choose a mirror repository for pacman by uncommenting the desired mirror locations in this file. Remember that ftp.archlinux.org is throttled, limiting downloads to 50 kB/s. Read the Mirrors wiki page for more details about setting up pacman mirrors. Note that the mirrors chosen here will carry over into your installation.

Root password

Finally, set a root password and make sure that you remember it later. Return to the Main Menu and continue with Installing Bootloader.

Done

When you select "Done", the system will rebuild the images and put you back to the Main Menu. This may take some time.

Install bootloader

Note: If you already have an installed distro that you intend to keep with a bootloader such as GRUB or GRUB2, you may choose to skip this step and instead run update-grub in the existing distro after installation

Because we have no secondary operating system in our example, we will need a bootloader. GRUB (GRand Unified Bootloader) will be used in the following examples. Alternatively, you may choose LILO, Syslinux or GRUB2. Please see the related wiki and documentation pages if you choose to use a bootloader other than GRUB.

The provided GRUB configuration (/boot/grub/menu.lst) should be sufficient, but verify its contents to ensure accuracy (specifically, ensure that the root (/) partition is specified by UUID on line 3). You may want to alter the resolution of the console by adding a vga=<number> kernel argument corresponding to your desired virtual console resolution. (A table of resolutions and the corresponding numbers is printed in the menu.lst.)

Explanation:

title
A printed menu selection. "Arch Linux (Main)" will be printed on the screen as a menu selection.
root
GRUB's root; the drive and partition where the kernel (/boot) resides, according to system BIOS. (More accurately, where GRUB's stage2 file resides). NOT necessarily the root (/) file system, as they can reside on separate partitions. GRUB's numbering scheme starts at 0, and uses an hdx,x format regardless of IDE or SATA, and enclosed within parentheses. The example indicates that /boot is on the first partition of the first drive, according to the BIOS, so (hd0,0).
kernel
This line specifies:
  • The path and filename of the kernel relative to GRUB's root. In the example, /boot is merely a directory residing on the same partition as / and vmlinuz-linux is the kernel filename; /boot/vmlinuz-linux. If /boot were on a separate partition, the path and filename would be simply /vmlinuz-linux, being relative to GRUB's root.
  • The root= argument to the kernel statement specifies the partition containing the root (/) directory in the booted system, (more accurately, the partition containing /sbin/init). An easy way to distinguish the 2 appearances of "root" in /boot/grub/menu.lst is to remember that the first root statement informs GRUB where the kernel resides, whereas the second root= kernel argument tells the kernel where the root filesystem (/) resides.
  • Kernel options: In our example, ro mounts the filesystem as read-only during startup, which is usually a safe default; you may wish to change this in case it causes problems booting. quiet sets the default kernel log level so that all messages during boot are suppressed except serious ones. Depending on hardware, rootdelay=8 may need to be added to the kernel options in order to be able to boot from an external usb hard drive.
initrd
The path and filename of the initial RAM filesystem relative to GRUB's root. Again, in the example, /boot is merely a directory residing on the same partition as / and initramfs-linux.img is the initrd filename; /boot/initramfs-linux.img. If /boot were on a separate partition, the path and filename would be simply /initramfs-linux.img, being relative to GRUB's root.

Example:

title  Arch Linux (Main)
root   (hd0,0)
kernel /boot/vmlinuz-linux root=/dev/sda1 ro quiet
initrd /boot/initramfs-linux.img

Example for /boot on a separate partition:

title  Arch Linux (Main)
root   (hd0,0)
kernel /vmlinuz-linux root=/dev/sda3 ro quiet
initrd /initramfs-linux.img

Install the GRUB bootloader to the Master Boot Record (/dev/sda in our example).

Note: Arch Linux installers prior to the 2011.08.19 release included an option to install the bootloader to either a partition or the MBR. This option has been removed and so it is no longer possible to install the bootloader to a partition using AIF (see FS#25726). If you wish to install the bootloader to a partition boot record, simply exit AIF without invoking the "Install bootloader" step and install the bootloader manually.

Reboot

That is it; You have configured and installed your Arch Linux base system. Exit the install, and reboot:

# reboot
Tip: Be sure to remove the installation media and perhaps change the boot preference in your BIOS; otherwise you may boot back into the installation!

Template:Beginners' Guide navigation (Magyar)