Beginners' Guide/Installation (Magyar)
zh-CN:Beginners' Guide/Installation
Contents
- 1 Telepítés
- 1.1 Telepítési forrás kiválasztása
- 1.2 Szövegszerkesztő kiválasztása
- 1.3 Óra beállítása
- 1.4 A merevlemez előkészítése
- 1.5 Csomagok kiválasztása
- 1.6 Csomagok telepítése
- 1.7 A rendszer konfigurációja
- 1.7.1 Van-e lehetőség a konfiguráció automatizálására?
- 1.7.2 /etc/rc.conf
- 1.7.3 /etc/fstab
- 1.7.4 /etc/mkinitcpio.conf
- 1.7.5 /etc/modprobe.d/modprobe.conf
- 1.7.6 /etc/resolv.conf
- 1.7.7 /etc/hosts
- 1.7.8 /etc/locale.gen
- 1.7.9 /etc/pacman.conf
- 1.7.10 /etc/pacman.d/mirrorlist
- 1.7.11 Root password
- 1.7.12 Done
- 1.8 Install bootloader
- 1.9 Reboot
Telepítés
Rendszergazdaként futtasd az alábbi telepítő szkriptet az első virtuális konzolból (tty1, Template:Keypress):
# /arch/setup
Ezután az ún. Arch Linux Installation Framework képernyőjét kell(ene) látnod.
Telepítési forrás kiválasztása
Az üdvözlőképernyő után meg kell adnod a telepítési forrást.
A "Select Source" (forrás kiválasztása) párbeszédablak megkér, hogy válaszd ki azokat a csomagtárolókat, amelyeket engedélyezni szeretnél.
- Core
- Ha a Core telepítőlemezt használod és a csomagokat erről a CD-ről szeretnéd telepíteni, akkor válaszd a core-local lehetőséget. Ha a legfrissebb csomagokat szeretnéd letölteni és nem a CD-n lévőket telepíteni, akkor válaszd a core-remote lehetőséget, és ha gondolod egyéb tárolókat is kiválaszthatsz.
- Netinstall
- Ha a netinstall telepítőlemezt használod, akkor csak a remote csomagtárolók közül választhatsz.
Ha nem tudod melyik tárolót válaszd, akkor válaszd a core-remote, extra-remote és community-remote tárolókat. 64-bit-es Arch installálása esetén talán szükséged lehet a 'multilib' tárolóra. Viszont ezekre a beállításokra a telepítés folyamán később kerül sor.
Hálózat beállítása
Egy megadott listából viszont választhatsz további FTP és/vagy HTTP tükörszerverek közül.
Ha a core-local és a remote (távoli) csomagtárolókat választottad, akkor most dönthetsz arról is, hogy csak azok a csomagok legyenek letöltve a távoli szerverről, amelyek helyileg nem elérhetőek, illetve legyen minden csomag letöltve.
A következő képernyőn a hálózati beállítás elkezdéséhez válaszd a "Yes"-t. Lehet, hogy kapsz egy kiírást arról, hogy az ethernet drivert manuálisan kell betöltened. Az UDev egy hasznos eszköz a megfelelő modulok betöltésére, és nagy valószínűséggel már automatikusan betöltötte neked. A működést leellenőrizheted az Template:Keypress megnyomása után az ip addr parancsot beütve. Ez után visszaléphetsz a tty1-re az Template:Keypress megnyomásával.
Meg fognak jelenni az elérhető hálózati interfészek. Ha egy interfész és a hozzá tartozó HWaddr (HardWare address) (fizikai cím) látható, akkor a hálózati modul már sikeresen be lett töltve. Ha nem látszik a listában a hálózati interfészed, akkor megpróbálhatod a telepítővel megkerestetni, vagy manuálisan be kell töltened egy másik virtuális konzolon. A folytatáshoz válaszd ki a hálózati eszközt.
A telepítő ez után meg fogja kérdezni, hogy akarod-e DHCP-vel konfigurálni a hálózati eszközödet. "Yes" válasz esetén lefut a dhcpcd program, amely elvégzi az automatikus címkiosztást számodra. "No" válasz esetén manuálisan kell beállítanod a statikus IP címet (IP address), maszkot (netmask), szórási címet (broadcast, opcionális), alapértelmezett átjárót (gateway), DNS szervert, HTTP proxyt (opcionális), FTP proxyt (opcionális).
Ez után visszakerülsz a főmenübe (Main Menu).
ADSL bridging beállítása (opcionális)
(Ha modemmel vagy routerrel bridge módban csatlakozol az internet szolgáltatóhoz)
Válts át egy másik virtuális konzolra (Template:Keypress), jelentkezz be root-ként és írd be a következőt:
# pppoe-setup
Ha mindent sikeresen konfiguráltál, csatlakozz a szolgáltatóhoz:
# pppoe-start
Térj vissza az első virtuális konzolba (Template:Keypress) hogy folytasd a telepítést az alapértelmezett szövegszerkesztő kiválasztásával.
Vezeték nélküli hálózati beállítások (opcionális)
(Ha a telepítés alatt vezeték nélküli hálózatra van szükséged.)
A vezeték nélküli driverek és segédprogram elérhetőek a telepítőlemezről. A vezeték nélküli interfész pontos adatainak meghatározása kulcsfontosságú lehet az eszköz sikeres beállításához. Fontos itt megjegyezni, hogy a következő leírás vezeték nélküli beállításai csak a telepítési időszakra (átmenetileg) érvényesek. A telepítés végeztével, a frissen installált rendszeren, újból el kell végezni a beállításokat ha vezeték nélküli eszközt akarunk használni.
A következő beállítások a telepítés ezen szakaszában opcionálisak, és akkor kell elvégezni ha csak vezeték nélküli eszközzel tudunk csatlakozni az internetre.
Az alaplépések a következőképpen néznek ki:
- Válts át egy szabad virtuális konzolra, például: Template:Keypress
- Jelentkezz be root-ként
- (Opcionális) A vezeték nélküli interfész azonosítása:
# lspci | grep -i net
vagy, USB eszköz esetén:
# lsusb
- Győződj meg arról, hogy az UDev betöltötte-e a drivert, és hogy létrejött-e használható vezeték nélküli kernel interfész:
/usr/sbin/iwconfig:
# iwconfig
lo no wireless extensions.
eth0 no wireless extensions.
wlan0 unassociated ESSID:""
Mode:Managed Channel=0 Access Point: Not-Associated
Bit Rate:0 kb/s Tx-Power=20 dBm Sensitivity=8/0
Retry limit:7 RTS thr:off Fragment thr:off
Power Management:off
Link Quality:0 Signal level:0 Noise level:0
Rx invalid nwid:0 Rx invalid crypt:0 Rx invalid frag:0
Tx excessive retries:0 Invalid misc:0 Missed beacon:0
Az elérhető vezeték nélküli eszköz ebben a példában a wlan0.
- Helyezd aktív állapotba az interfészt:
# ip link set wlan0 up
A wireless chipset-ek egy bizonyos százalékának a driveren kívül még firmware-re is szüksége van. Ha egy wireless chipset-nek firmware-re is szüksége van, akkor jelen esetben a következő hibaüzenetet fogod kapni:
# ip link set wlan0 up
SIOCSIFFLAGS: No such file or directory
A hiba megtekintéséhez írd be: /usr/bin/dmesg. Ez a kernelnaplót fogja kiadni, amiben megtalálható a hibaüzenet arról, hogy a wireless chip firmware kérelmet nyújtott a kernel felé. Példa egy Intel chipset-ről amely firmware kérelmet nyújtott be a kernel felé a rendszer betöltése alatt:
$ dmesg | grep firmware
firmware: requesting iwlwifi-5000-1.ucode
Ha nem látható ilyen üzenet, akkor a chipsetnek nincs szüksége firmware-re.
- Ha az ESSID-t elfelejtetted, vagy ismeretlen akkor használd a
iwlist <interface> scanparancsot az elérhető hálózatok megjelenítéséhez. Példa:
# iwlist wlan0 scan
Cell 01 - Address: 04:25:10:6B:7F:9D
Channel:2
Frequency:2.417 GHz (Channel 2)
Quality=31/70 Signal level=-79 dBm
Encryption key:off
ESSID:"dlink"
Bit Rates:1 Mb/s; 2 Mb/s; 5.5 Mb/s; 11 Mb/s
Bit Rates:6 Mb/s; 9 Mb/s; 12 Mb/s; 18 Mb/s; 24 Mb/s
36 Mb/s; 48 Mb/s; 54 Mb/s
- WPA titkosítás használata esetén:
A WPA titkosításhoz szükség van a kulcs titkosításához és ennek egy fájlban való tárolásához az ESSID-vel együtt. Ezt használjuk később a kapcsolat létrehozásához a wpa_supplicant segítségével. Ehhez néhány plusz lépés szükséges:
Az egyszerűség és a biztonsági mentés érdekében nevezzük át az alapértelmezett wpa_supplicant.conf fájlt:
# mv /etc/wpa_supplicant.conf /etc/wpa_supplicant.conf.original
A wpa_passphrase segítségével hozhatjuk létre a hálózat nevét és a WPA kulcsot titkosító konfigurációt, amelyet beírhatunk a /etc/wpa_supplicant.conf -ba.
A következő példa titkosítja a "linksys" hálózat "my_secret_passkey" kulcsát, létrehoz egy új konfigurációs fájlt (/etc/wpa_supplicant.conf), amibe beleírja a létrehozott titkosított adatokat :
# wpa_passphrase linksys "my_secret_passkey" > /etc/wpa_supplicant.conf
További információkért és hibakeresésért nézd meg a WPA Supplicant leírását.
- Csatlakozz a wireless eszközöddel a kívánt hozzáférési ponthoz! A titkosítástól függően (nincs, WEP, vagy WPA), a cstlakozási folyamat eltérő lehet. Szükséged lesz a csatlakozni kívánt hozzáférési pont nevére (ESSID).
| Titkosítás | Parancs |
|---|---|
| Nincs | iwconfig wlan0 essid "linksys"
|
| WEP Hexa Kulccsal | iwconfig wlan0 essid "linksys" key "0241baf34c"
|
| WEP ASCII jelszóval (passphrase) | iwconfig wlan0 essid "linksys" key "s:pass1"
|
| WPA | wpa_supplicant -B -Dwext -i wlan0 -c /etc/wpa_supplicant.conf
|
- Miután kiadtad a fentebb leírt szükséges parancsokat a csatlakozáshoz, várj pár pillanatot a kapcsolat létrejöttéhez és győződj meg róla, hogy sikeresen kapcsolódtál a hozzáférési ponthoz:
# iwconfig wlan0
A kimenet meg kell jelenjen, hogy sikeresen csatlakoztál a kívánt hálózathoz.
- Állíts be az eszközöd címét automatikus hálózati címkiosztást alkalmazva
/sbin/dhcpcd <interface>, például.:
# dhcpcd wlan0
- Végül próbáld ki, hogy működik-e a kapcsolat:
/bin/ping:
# ping -c 3 www.google.com
PING www.l.google.com (74.125.224.146) 56(84) bytes of data. 64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=1 ttl=49 time=87.7 ms 64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=2 ttl=49 time=87.0 ms 64 bytes from 74.125.224.146: icmp_req=3 ttl=49 time=94.6 ms --- www.l.google.com ping statistics --- 3 packets transmitted, 3 received, 0% packet loss, time 2002ms rtt min/avg/max/mdev = 87.052/89.812/94.634/3.430 ms
Remélhetőleg most már rendelkezel egy működőképes hálózati kapcsolattal. Hibakereséshez fordulj a részletes információkat tartalmazó Wireless Setup-hoz!
Térj vissza a tty1-re az (Template:Keypress) billentyűkombinációval, majd folytasd a szövegszerkesztő kiválasztásával.
Szövegszerkesztő kiválasztása
A következő lépésben kiválaszthatod, melyik alapértelmezett szövegszerkesztőt szeretnéd használni a konfigurációs fájlok szerkesztéséhez. A nano vagy a vi nevű programok közül választhatsz. A "nano" kezdők számára egyszerűbb mert a kezelése és a benne alapvetően elvégezhető feladatok megegyeznek a grafikus szövegszerkesztő programokkal. A nyílbillentyűk, a backspace, a törlés gomb az elvárt funkcióknak megfelelően működnek. A leggyakrabban használt szövegszerkesztési funkciók a program alján egy kis menüben láthatóak. Pl. kivágás: Template:Keypress, beillesztés: Template:Keypress, mentés: Template:Keypress, kilépés: Template:Keypress. A programok részletesebb leírásáért tekintsd meg a nano illetve Vi wiki oldalakat!
Óra beállítása
Régió és időzóna kiválasztása
A nyílgombok segítségével válaszd ki a régiód és időzónád, vagy gyors ugráshoz nyomd le a régió nevének kezdőbetűjét, majd nyomd meg az "Enter"-t a kiválasztáshoz.
Dátum és idő beállítása
Válaszd a "hardware clock mode"-ot! Ha ez nem egyezik a többi operációs rendszered beállításával, akkor felül fogják írni az időt és így az időeltolódási korrekciók se lesznek jól kalibrálva.
- UTC (ajánlott)
- localtime (nem ajánlott) - A Windows alapértelmezett beállítása. Ha az idő "localtime"-ra van állítva, akkor a Linux nem fogja elvégezni a téli-nyári időszámítás szerinti automatikus óraátállítást.
Idő beállítása Windows dual boothoz.
Ha az Arch Linux-ot Windows rendszerrel együtt szeretnéd használni, két lehetőséged van:
- Ajánlott: Állíts be UTC-t Arch Linuxban és Windows-ban is. (ehhez Windows-ban egy gyors registry változtatás szükséges. A részletekért nézd meg ezt az oldalt). Ezek mellett kapcsold ki Windows-ban az idő automatikus internetes szinkronizációját, mert ez a hardver órát "localtime"-ra változtatja. Ha internetes időszinkronizációt szeretnél használni, akkor használd inkább az ntpd-t az Arch Linux rendszereden.
- Nem ajánlott: Állítsd az Arch Linux-ot localtime -ra és később a rendszer beállításánál töröld a
hwclock-ot a/etc/rc.conf-ban találhatóDAEMONSsorból. (Windows will take care of hardware clock corrections).
A merevlemez előkészítése
Nézd meg a lemez jelenlegi partícióinak azonosítóját és elhelyezkedésüket az /sbin/fdisk -l (kicsi L) parancs kiadásával!
Nyiss meg egy másik virtuális konzolt (Template:Keypress) és írd be:
# fdisk -l
Jegyezd le a lemez(ek) és/vagy partíció(k) nevét, amire az Arch-ot telepíteni akarod.
Térj vissza a telepítési segédprogramhoz: Template:Keypress.
Válaszd ki a "Prepare Hard Drive" menüt. Itt négy opció fog megjelenni:
- I. opció: Auto-Prepare
Ez törölni fogja a TELJES lemezt, és automatikusan beállítja a partíciókat. Néhány beállítás testre szabható.
- II. opció: Manually Partition Hard Drives
Ajánlott. Ez az opció a "cfdisk" nevű segédprogramot használja, amellyel elvégezhetjük az igényeinknek megfelelő partícionálást és testreszabást. Miután ezzel megvagyunk, továbbléphetünk a 3. opcióra.
Közvetlenül is ugorhatunk ehhez a részhez, ha már előre partícionáltuk a lemezünket. A 3. opció egyben a lemez előkészítésének következő lépése a 2. opció után. A rendszer megmutatja milyen fájlrendszerek és csatolási pontok érhetők el a lemezen, és megkérdezi, hogy akarod-e használni őket. Lehetőséged nyílik annak kiválasztására, hogy az egyes partícióknak milyen azonosítási módszerét szeretnéd használni. Például dev, label, vagy uuid.
- IV. opció: Rollback last filesystem changes
Fájlrendszer változtatások visszaállítása a változtatások előtti értékekre.
Az I. II. és III. opciót az alábbiakban részletesen tárgyaljuk. Az opciókban történő beállítások könnyebb megértése érdekében előbb magyarázatra kerülnek a Linux partíciókkal és fájlrendszerekkel kapcsolatos tudnivalók. Azon haladó GNU/Linux felhasználók, akik ismerik a Linux fájlrendszereket és otthonosan mozognak a manuális partícionálás terén, ők ugorhatnak a csomagok kiválasztása részhez.
Merevlemezek partícionálása: Általános információk
Partíció típusok
A merevlemez partícionálása azt jelenti, hogy a lemezen egymástól elkülönülő tároló helyeket hozunk létre. Ezeket a helyeket partícióknak hívjuk. Minden partíció egy külön lemezként fogható fel, és formázásuktól függően különböző típusúak lehetnek. (lásd lentebb)
3 partíciótípust különböztetünk meg:
- Primary (elsődleges)
- Extended (kiterjesztett)
- Logical (logikai)
A Primary (elsődleges) partíciók bootolhatóak, és egy lemezen vagy RAID köteten összesen 4 lehet belőlük. Ha a partícionálási séma szerint több partícióra van szükségünk, akkor egy extended (kiterjesztett) partíciót tartalmazó logical (logikai) partíciót kell létrehoznunk. A kiterjesztett partíciót a logikai partíciók hordozójaként képzelhetjük el. Egy merevlemez nem tartalmazhat egynél több kiterjesztett partíciót. A kiterjesztett partíció elsődlegesként számít abból a szempontból, hogy hány darab elsődleges partíció lehet a lemezen. Tehát ha van egy kiterjesztett partíciónk, akkor mellette már csak maximum 3 elsődleges partíció hozható létre. A kiterjesztett partíción belüli logikai partíciók száma viszont nincs limitálva. Egy dual-boot rendszeren, ahol az egyik a Windows, ott a Windows-nak elsődleges partíción kell elhelyezkednie.
A partíciók számozása úgy történik, hogy a létrehozott elsődleges partíciók sda1 és sda3 számozását követi a kiterjesztett partíció sda4. A kiterjesztett partíción sda4 megtalálható logikai partíciók számozása pedig sda5, sda6, stb.
Lapozó (swap) partíció
A swap partíció a merevlemezen létrehozott virtuális memória szerepét tölti be. A virtuális memória lehetőséget ad a kernel számára, hogy a merevlemez egy bizonyos részét használja, abban az esetben ha a fizikai memória betelt.
A swap partíció méretére a régi fő szabály az volt, hogy legyen legalább a kétszerese a fizikai memóriának. Manapság, ahogy a személyi számítógépek egyre nagyobb memóriákat tartalmaznak, ez a szabály már elavultnak tekinthető. 512MB vagy kevesebb memóriát tartalmazó számítógépeknél viszont ajánlott betartani. Ha elegendő memória áll rendelkezésre (több mint 1024MB), akkor kisebb swap partíció is elegendő, vagy akár meg is lehet szüntetni. 2GB RAM felett már teljesen elfogadható sebességen működhet a rendszerünk swap partíció nélkül is. A lehetőség adott egy swap fájl létrehozására bármikor a rendszer telepítése után is.
Partícionálási séma kiválasztása
Nem vonatkoznak szigorú szabályok a merevlemez partícionálására, de aki úgy gondolja az követheti az alább leírt általános útmutatót. A partícionálási sémát több szempont alapján szokták megválasztani, úgy mint rugalmasság, sebesség, biztonság, valamint a lemez limitált méretéből adódó megfontolások. Tehát lényegében a személyes döntéstől függ. Két egyszerű lehetőség kínálkozik: a.) egy partíció a gyökérfájlrendszernek és egy másik a swap-nek vagy b.) egyetlen gyökér partíció swap nélkül. Olvasd át az alábbi példákkal kiegészített leírást, annak érdekében, hogy megértsd az egyes partícionálási sémák előnyeit és hátrányait. Ha dual-boot-os rendszert szeretnél, amin egyszerre akarod használni az Arch Linuxot és a Windows is, olvasd el a Windows and Arch Dual Boot cikket!
A következő csatolási pontokat lehetőség van különböző partíciókon használni:
/(root)- A root (gyökér) könyvtár a hierarchia csúcsán helyezkedik el. Ezen a ponton van csatolva az elsődleges fájlrendszer és ebből származik az összes többi fájlrendszer. Minden fájl és könyvtár megjelenik a gyökérkönyvtár
/alatt, még akkor is ha különböző fizikai lemezen helyezkednek el. A gyökér fájlrendszer tartalmának megfelelőnek kell lennie bootra, helyreállításra, helyrehozásra, és/vagy a rendszer kijavítására. Ezen oknál fogva bizonyos könyvtárak a/alatt nem helyezhetőek el külön partíción. Nézd meg a figyelmeztetést lejjebb.
/boot- Ez a könyvtár tartalmazza a kernelt, a ramdisk képfájlokat, a boot betöltő program konfigurációs fájlját és boot betöltő szakaszait. Olyan adatokat is tárol, amelyek a kernel felhasználói szintű programjainak elindítása előtt használatosak. Ezek között szerepelhetnek az elmentett master boot szektorok és szektor térkép fájljai. Ez a könyvtár és a tartalma létfontosságú a bootoláshoz, valamint egyedi is hiszen akár egy számára létrehozott különálló partíción is elhelyezhető.
/home- Minden egyes felhasználó saját könyvtára és azok alkönyvtárai találhatóak meg itt: felhasználói adatfájlok, képek, dokumentumok, személyes dolgok és a felhasználó által futtatott programokhoz tartozó egyéni konfigurációs fájlok.
/tmp- Könyvtár azon programok számára, amelyek futásuk során átmeneti fájlokat hoznak létre, úgy mint a
.lck, ami arra használandó, hogy megakadályozza hogy egy bizonyos program egy fájlból több átmeneti példányt hozzon létre egy bizonyos feladat elvégzése előtt. A feladat elvégeztével a.lckfájl automatikusan eltávolításra kerül. A programok nem várják el, hogy bármilyen fájlnak vagy könyvtárnak szükségszerűen a/tmp-ben kell elhelyezkednie. A/tmp-ben megtalálható fájlok és könyvtárak a rendszerindításkor mindig törlődnek.
/var- Különféle változó fájlokat, könyvtárakat, adminisztrációs és napló fájlokat, a pacman-nel letöltött csomagokat, az ABS által létrehozott fastruktúrát és egyéb változó fájlokat tartalmaz. Lehetőség van a
/usrcsak olvashatóként történő csatolására. Minden ami korábban a/usr-be íródott a rendszer működése alatt (a telepítéssel és szoftver karbantartással ellentétben) a/var-ban kell elhelyezkednie.
Az egyetlen partíción való elhelyezés mellett több előnye is vannak annak, ha különböző partíciókra rakjuk az egyes fájlrendszereket:
- Biztonság: Minden fájlrendszer tulajdonságai konfigurálhatóak az
/etc/fstabfájlban úgy mint 'nosuid', 'nodev', 'noexec', 'readonly', stb. - Stabilitás: Egy felhasználó, vagy egy meghibásodott program írási jog birtokában teljes mértékben megtöltheti hasztalan fájlokkal a partíciót. Viszont a rendszer működése szempontjából szükséges kritikus fájlrendszerek érintetlenül maradnak.
- Gyorsaság: Azon a fájlrendszerben, ahol sok törlés, felülírás történik, könnyebben töredezetté válhat. A különálló fájlrendszerekre ez nincs hatással, és egyenként lehet töredezettség-mentesíteni őket. A töredezettség elkerülhető, ha odafigyelünk arra, hogy az egyes fájlrendszerek soha ne kerüljönek a partíciót teljesen megtöltő állapotba.
- Integritás: Ha egy fájlrendszerrel valami probléma történik, attól még a többire ez nem lesz hatással.
- Rugalmasság: Különböző operációs rendszerek közötti fájlmegosztás esetén célszerű független fájlrendszert használni. Különböző fájlrendszerek alkalmazására az adatok bizonyos típusú használata esetén is szükség lehet.
Mekkora méretű partícióim legyenek?
A partíciók méretét mindenki egyéni ízlés szerint megválaszthatja, viszont van pár tipp és hasznos információ ezzel kapcsolatban:
-
/boot— 100 MB - A
/bootpartíciónak körülbelül csak 100 MB-ra van szüksége. -
/— 15-20 GB - A gyökér fájlrendszernek (
/) tartalmaznia kell a/usrkönyvtárat, ami igen csak nagyra tud növekedni, attól függően, hogy mennyi programot telepítünk később a rendszerre. A legtöbb felhasználónak 15-20 GB elegendő modern merevlemezeket használva. -
/var— 8-12 GB - A
/varfájlrendszer más adatok mellett tartalmazni fogja az ABS fastruktúráját és a pacman-nel letöltött csomagokat. A letöltött csomagokból ajánlott mindig megtartani a legutóbbi működőképes verziót, arra az esetre ha egy új verziójú csomag hibát okozna, vissza tudjuk telepíteni a legutóbbi működőképes változatot. Ennek következtében a letöltött programok mennyiségétől függően a/varmérete nagyobbra is növekedhet, ahogy egyre több csomaggal frissítjük rendszerünket. Azonban biztonsággal törölhetjük az összes csomagot, ha nincs már elég helyünk a lemezen. Ha SSD-t használsz, akkor a/varkönyvtárat tárolhatod egy HDD-n is, a/és/homepartíciók pedig lehetnek az SSD-n, megakadályozva ezzel az SSD-ről történő szükségtelen írás/olvasásokat. 8-12GB-nak egy személyi számítógépen elegendőnek kell lennie a/varszámára, attól függően, hogy mennyi szoftver lesz telepítve. A szervereknek ennél viszonylag nagyobb méretű/varfájlrendszerre van szükségük. -
/home— [nagyon nagy] - A
/homekönyvtár az, ahol a személyes adatok, multimédia fájlok, letöltések tárolódnak. Egy otthoni számítógépen a/homekönyvtár tipikusan a legnagyobb méretű a lemezen. Ha szükségszerűvé válik az Arch újratelepítése, akkor a külön partíción lévő/hometartalma nem fog elveszni, és telepítés után újra használható lesz.
Fájlrendszerek létrehozása: Általános információk
Fájlrendszer típusok
Az egyes partíciókon több különböző fájlrendszer közül választhatunk. Mindegyiknek megvan a maga előnye, hátránya, és egyéni sajátossága. A következőkben néhány támogatott fájlrendszer rövid ismertetője olvasható. A mellettük lévő linkek a wikipédián megtalálható részletesebb leírásokra mutatnak.
- Az ext2 Second Extended Filesystem (második kiterjesztett fájlrendszer) egy erős alapokon álló kiforrott, nagyon stabil GNU/Linux fájlrendszer. A hátránya viszont, hogy nem rendelkezik naplózó (journaling) támogatással (lásd lejjebb) és a fájlrendszer korlátozás kezelésével. A naplózás hiánya viszont rendszerösszeomlás vagy áramkimaradás esetén adatvesztéshez vezethet. Továbbá kényelmetlen lehet a használata root (
/) és/homepartíciókként hiszen a fájlrendszer ellenőrzések hosszú ideig is eltarthatnak. Az ext2 fájlrendszert lehetőség van átkonvertálni ext3-mas fájlrendszerré. - Az ext3 Third Extended Filesystem (harmadik kiterjesztett fájlrendszer) lényegében egy ext2 fájlrendszer kiegészítve a naplózás és a fájlrendszer korlátok írásának képességével. Visszafelé kompatiblis az ext2-vel, jól tesztelt és nagyon stabil.
- Az ext4 Fourth Extended Filesystem (negyedik kiterjeszett partíció) egy még újabb fájlrendszer, ami szintúgy visszafelé kompatiblis az ext2 és ext3-mal. Támogatást nyújt nagyobb kötetek kezelésére egészen 1 EXAbájt méretig (1,048,576 Terabájt), valamint 16 Terabájtos fájlméretig. Az ext3-nál élő 32,000 alkönyvtár limitet megnöveli 64,000-re. Ezek mellett támogatja az online töredezettség-mentesítést, azaz nem muszáj a fájlrendszert lecsatolni töredezettség-mentesítsés alatt.
- A JFS Journaled File System (naplózó fájlrendszer) az IBM által fejlesztett legelső fájlrendszer, amely képes volt a naplózásra. Több éves IBM AIX® operációs rendszeren való tesztelés/fejlesztés előzte meg a GNU/Linux-ra történő bevezetést. A JFS a legkevésbé processzor erőforrás igényes bármely GNU/Linux fájlrendszert tekintve. A formázás, csatolások és fájlrendszer ellenőrzések (fsck), nagyon gyorsan elvégezhetőek rajta. A JFS nagyon jó általános teljesítményt nyújt különösen a határidős I/O ütemezéssel kapcsolatban. A ReiserFS és az ext szériákhoz képest a JFS kevésbé támogatott, de egy kiforott és stabil fájlrendszer.
- Az XFS egy másik korai naplózó fájlrendszer, amit még eredetileg Silicon Graphics fejlesztett az IRIX operációs rendszerre, majd később bevezették a GNU/Linux-ra is. Jó teljesítményt nyújt nagy fájlok és fájlrendszerek esetében, valamint gyorsan formázható és csatolható. Összehasonlító tesztek alapján az állapítható meg, hogy sok kis fájl kezelése esetén lassabban működik. Az XFS is egy kiforott, online töredezettség-mentesítést is támogató fájlrendszer.
- A vfat Virtual File Allocation Table(virtuális fájl elosztási tábla) egy technikailag egyszerű fájlrendszer és virtuálisan minden létező operációs rendszer támogatja. Ennek köszönhetően a szilárdtest memóriakártyák hasznos formátuma lehet, hiszen ezért könnyebbé válik az operációs rendszerek közötti adatmozgatás. A VFAT támogatja a hosszú fájlnevek használatát.
- A Btrfs vagy "Better FS" egy új fájlrendszer, amely hasonló kiváló funkciókat tartalmaz mint a Sun/Oracle által fejlesztett ZFS. Ezek között szerepel a pillanatképek készítése, multi-disk striping és mirroring (szoftveres RAID mdadm nélkül), hibaellenőrzés, növekvő adatmentés, és használat közben elvégzett tömörítés, amely teljesítménynövekedést és helymegtakarítást okoz. 2011 januárjában a Btrfs instabilnak van kinyílvánítva, bár már bele van építve a jelenlegi kernelbe, de még csak kísérleti jelleggel. A Btrfs lesz valószínűleg a jövő GNU/Linux fájlrendszere és jelenleg opcióként lehet választani a gyökérfájlrendszerhez minden főbb disztribúció installálásakor.
- A nilfs2 New Implementation of a Log-structured File System az NTT által fejlesztett fájlrendszer. Jellemzője, hogy minden adatot felvesz egy log formátumban, ami folyamatosan növekszik és sosem íródik felül. Arra lett tervezve, hogy csökkentse a lemezelérési időket és az adatvesztést, ami rendszerösszeomlás esetén a hagyományos Linux fájlrendszereknél fennállhat.
Naplózó fájlrendszerek
Az ext2 kivételével, az összes fentebb látható fájlrendszer naplózó fájlrendszer. Naplózás alatt azt értjük, hogy a rendszer a fájlokkal történő módosításokat lejegyzi, mielőtt véghezvinné. Rendszerösszeomlás, vagy áramkimaradás esetén ezeket a fájlrendszereket sokkal hamarabb vissza lehet állítani és kisebb eséllyel lépnek lesznek fájlrendszerhibák. A naplózás a fájlrendszer egy erre kitüntetett pontján történik.
Nem minden naplózási technika megegyező. Csak az ext3 és ext4 működik adat-mód naplózással, amik mind az adatokat, mind a meta-adatokat naplózzák. Az adat-mód naplózás az írási sebesség csökkenésével jár, és alapértelmezésben nincs bekapcsolva. Más fájlrendszerek a rendezett-módú naplózást alkalmazzák, amik csak meta-adatokat tárolnak. Rendszerösszeomlás esetén a naplózásnak köszönhetően minden fájlrendszer egy működőképes állapotba kerül vissza, viszont csak az adat-mód naplózás adja a megfelelő védelmed az adatvesztés és egyéb fájlproblémák ellen. Kompromisszumot kell kötni annak érdekében, hogy az adat-mód naplózás miatt a rendszer teljesítménye lassabb, hiszen két írási operációnak kell megtörténnie egyszerre: először a naplózás, utána a lemezre írás. A fájlrendszer-típus kiválasztásánál megfontolandó, hogy mi a fontosabb: az adatbizonság, vagy a maximális sebesség.
I. opció: Automatikus partícionálás
Az automatikus partícionálás alkalmával minden törlődik a lemezről, és a következő négy partíció jön létre:
- Egy
/bootpartíció ext2-re formázva. Az alapértelmezett mérete 100MB, de meg lehet változtatni. - Egy
/swappartíció alapértelmezetten 256MB-tal (változtatható). - Különálló
/és/homepartíciók változtatható mérettel és választható fájlrendszerrel. Az elérhető fájlrendszerek: ext2, ext3, ext4, reiserfs, xfs, jfs, vfat, nilfs2 (kísérleti), and btrfs (kísérleti). A/és a/home-nak azonos fájlrendszer típusa lesz, ha az "Auto Prepare" opciót választjuk.
Az "Auto-Prepare" opció a teljes lemezt formázni fogja, tehát minden adatot töröl. Olvasd el alaposan a warning részt, amelyet az installer ezen a ponton ír, és győződj meg róla, hogy biztosan azt a lemezd fogod formázni, amelyiket szeretnéd.
Ha nem szeretnéd az "Auto-Prepare" által felkínált alapértelmezett beállítások szerint formázni a lemezed, akkor ezt manuálisan is megteheted. Ez akkor lehet szükséges, ha például dual-boot rendszert szeretnél egy már meglévő Windows partícióval. A manuális partícionálást elvégezheted a II. opció majd ezt követően a III. opció utasításaival, vagy akár egy Live CD-ről is, a GParted program segítségével.
II. opció: Lemezek manuális partícionálása
Kiválasztva a kívánt partíciót a cfdisk nevű partícionáló program fog megjelenni. (Ha SSD lemezed van, akkor más programok előnyösebbek lehetnek, például a gdisk vagy a GNU Parted). A partícionálás folyamata egy példán keresztül könnyebben érthetővé válik, ahol négy partíciót hozunk létre egy 160GB-os merevlemezen a root, var, swap és home fájlrendszereknek. A fentebb említett példákat követve a példarendszerünk egy 15GB-os root (/), egy 10GB-os /var, egy 1GB-os swap, és a maradék lemezterület számára a /home partíciót fogja tartalmazni. Hangsúlyozzuk, hogy a megválasztott méretek a személyes igények alapján dőlnek el, és ez a példa csak illusztrációként szerepel.
Válaszd ki a New -> 'Primary'-t és írd be a kívánt méretét (ebben a példában 15.44GB) a root (/) fájlrendszernek. A partíció a lemez elejére fog kerülni. Válaszd ki a Type típust és jelöldi ki a 83 Linux lehetőséget. A létrehozott / partíció sda1-jelöléssel fog megjelenni.
Hasonló módon hozz létre egy második "primary" partíciót 10.256 GB mérettel a /var számára, és válaszd ki a Type 83 Linux partíciótípust. A létrehozott /var partíció sda2 -ként fog megjelenni.
Következő lépésben hozz létre egy harmadik partíciót a swap számára. Válassz egy megfelelő méretet (itt most 1 GB) és a partíció típusa Type pedig legyen 82 (Linux swap / Solaris). A létrehozott swap partíció sda3 -ként fog megjelenni.
A lemez fennmaradó szabad helyén pedig létrehozzuk a /home részére szánt partíciót. Válaszd ki primary partícióként majd állítsd be a méretét. TípusaType legyen 83 Linux. A létrehozott /home partíció sda4 -ként fog megjelenni.
A példánk alapján így fog kinézni a lemez:
Name Flags Part Type FS Type [Label] Size (MB) ------------------------------------------------------------------------- sda1 Primary Linux 15440 #root sda2 Primary Linux 10256 #/var sda3 Primary Linux swap / Solaris 1024 #swap sda4 Primary Linux 133000 #/home
Válaszd a Write (írás) opciót, és írd be: yes. Minden adat törlődni fog a lemezről. Válaszd a Quit (kilépést) a partícionálóból való kilépéshez.
Ismerkedj meg a különböző fájlrendszerekkel, amelyeket fentebb említettünk, majd lépj tovább a III. opcióra.
III. opció: Partíciók, fájlrendszerek, csatolási pontok konfigurációja
Erre az opcióra való ugrás feltétele az, hogy már vannak létrehozott partícióink (például a II. opció által) és ki lett választva, a lemezek jelölési módja dev, címke, vagy UUID. Az észlelt partíciók listája meg fog jelenni. Minden partíció egy számmal van jelölve. Például sda1 -gyel van jelölve az első partíció míg az sda jelölés a teljes lemezre utal.
Formázd meg az egyes partíciókat a választott fájlrendszerrel, majd határozd meg a csatolási pontjaikat. Lemezcímke és egyéb beállításokat eszközölhetsz az mkfs-szel.
Lépj vissza a főmenübe (Main Menu).
Csomagok kiválasztása
A telepítés során minden elérhető szoftvercsomag a [core] csomagtárolóból származik. Továbbá ez a csomagtároló ketté van osztva base (i686|x86_64), és base-devel (i686|x86_64) csoportokra. Csomaginformációk és rövid leírások a [core]-ról elérhetőek itt.
Rendszerbetöltő (bootloader)
Rendszerbetöltő programként választhatod a GRUB-ot vagy a syslinux-ot.
Csomag csoportok
Válassz a csomagkategóriák közül:
- base: Szoftvercsomagok a [core] csomagtárolóból a minimális rendszerkörnyezet telepítéséhez. Mindig válaszd ki ezt, és ne távolíts el semmilyen csomagot belőle, mert az Arch Linux összes csomagja feltételezi a base meglétét.
- base-devel: Extra programok a [core]-ból, úgy mint a
makeésautomake. A legtöbb kezdőnek is ajánlott feltelepíteni, hiszen valószínűleg szükségük lesz rá új szoftverek telepítése végett. A base-devel csoport telepítése szükséges, az Arch közösségi tárolóból való programok telepítéséhez.
A kategória-választás után az elérhető csomagok listája tárul eléd, amelyekből kiválaszthatod a számodra szükséges programokat. Használd a "space" billentyűt a csomagok kijelöléséhez illetve a kijelölés elvetéséhez. Ha nem tudod most eldönteni, hogy milyen csomagokra van szükséged, akkor kihagyhatod ezt a lépést, és majd később feltelepítheted őket a pacman használatával.
A kívánt csomagok kiválasztása után továbbléphetsz a következő pontra a Csomagok telepítésére.
Csomagok telepítése
Az Install Packages telepíteni fogja a kiválasztott csomagokat a rendszeredre. Ha a helyi csomagtárolót választottadl, akkor azok a CD/USB-ről fognak települni. Ha viszont távolit, akkor a jelenlegi legújabb csomagverziók fognak letöltődni, majd települni a pacman által.
A rendszer konfigurációja
A telepítés ezen pontján az Arch Linux alaprendszerének elsődleges konfigurációs fájljait fogod szerkeszteni.
Meg fog jelenni egy menü, amely a rendszer fő konfigurációs fájljait tartalmazza.
Van-e lehetőség a konfiguráció automatizálására?
A konfiguráció folyamatának elrejtése ellentétben áll az Arch filozófiájával. Míg újabb kernel verziók és hardver eszközök kiváló támogatást nyújtanak az automatikus konfigurációhoz, úgy az Arch minden lehetséges konfigurációs fájlt megad a felhasználónak a rendszer jobb átláthatósága és az erőforrások kezelése szempontjából. Miközben a saját igényeid szerint szerkeszted ezeket a fájlokat, megtanulod az Arch Linux manuális konfigurációját, megismerkedsz az alapstruktúrájával, és felkészültebb leszel az új rendszered könnyebb kezelésére és karbantartására.
/etc/rc.conf
Az Arch Linux az /etc/rc.conf fájlt használja a rendszer fő konfigurációs fájljaként. Ez az egy fájl többféle konfigurációs információt tartalmaz úgy mint az időzóna, billentyűkiosztás, kernel modulok, hálózati beállítások és automatikusan induló démonok. Ezen kívül olyan beállítások is megtalálhatóak itt, amelyek forrását az /etc/rc* fájlok adják.
LOCALIZATION szekció
- HARDWARECLOCK
- Megadja, hogy a hardver óra, ami a rendszerbetöltéskor és leállításkor szinkronizálásra kerül UTC vagy localtime -ban legyen elmentve. Lásd az óra beállítása részt.
- TIMEZONE
- Időzóna megadása. (Az összes választható időzóna megtalálható az
/usr/share/zoneinfo/fájlban). - KEYMAP
- Az elérhető billentyűzetkiosztások a
/usr/share/kbd/keymapstalálható meg. Ez a beállítás csak a TTY konzolokra lesz érvényes, a grafikus környezetre vagy X -re nincs hatással. - CONSOLEFONT
- Az elérhető konzolbetűkészletek az
/usr/share/kbd/consolefonts/-ban vannak. Az alapértelmezett (blank) védett betűkészlet. - CONSOLEMAP
- A konzol map beállítása arra, hogy a
setfontprogramot használja bootolásnál. Az elérhető map-ek az/usr/share/kbd/consoletrans, találhatóak. Az alapértelmezett (blank) védett. - LOCALE
- Lokális környezet beállítása, amit az i18n-et támogató programok fognak használni, azaz magyarra beállítva, amelyik programnál elérhetőek a magyar fordítások, az magyarul fog megjelenni. Az elérhető lokálok listája megtekinthető a
locale -aparancsot kiadva. Ahhoz, hogy magyar nyelvet állíthassunk be ki kell kommentelnünk a megfelelő sort az/etc/locale.conffájlban (például hu_HU.UTF-8). Ez után le kell generálnunk a locale fájlt azlocale-genparancsot kiadva. Majd végül írjuk be a hu_HU.UTF-8 -at ide a LOCALE után. További információkért olvasd el a Locale cikket. - DAEMON_LOCALE
- Állítsd "yes" -re ha a démonokhoz is a
$LOCALEkörnyezetet akarod használni. Ha "no" -ra állítjuk akkor a C lokál lesz használatban alapértelmezettként. - USECOLOR
- Válassz "yes"-t ha színeket is szeretnél látni a konzolokban.
Példal a LOCALIZATION szekcióra:
HARDWARECLOCK="UTC" TIMEZONE="Europe/Budapest" KEYMAP=""hu CONSOLEFONT= CONSOLEMAP= LOCALE=hu_HU.UTF-8 DAEMON_LOCALE="yes" USECOLOR="yes"
HARDWARE szekció
- MODULES
- Ha egy kernel modul nincs betöltve amely egy programnak szükséges, akkor azt itt megadva boot-olásnál be fog töltődni. Például ha fel van telepítve a CUPS a nyomtatáshoz, akkor be kell tölteni a szükséges modulokat úgy mint: lp, parport, parport_pc
Példa a HARDWARE szekcióra:
MODULES=() USEDMRAID="no" USEBTRFS="no" USELVM="no"
NETWORKING szekció
- HOSTNAME
- Bármilyen nevet választhatsz, amit szeretnél. Ez lesz a számítógéped neve. Bármit is írsz ide, utána írd be ugyan ezt a
/etc/hostsfájlba is!
Példa:
HOSTNAME="arch"
- interface
- Add meg az ethernet interfész nevét, amin keresztül csatlakozni fogsz a helyi hálózatra.
- address
- Ha statikus IP beállításokat akarsz használni, az interfészed IP címe ide kerül. Hagyd ezt a részt üresen DHCP használata esetén!
- netmask
- Opcionális, alapértelmezett 255.255.255.0. Ha egyéni hálózati maszkot szeretnél használni, akkor itt add meg. Hagyd ezt a részt üresen DHCP használata esetén!
- broadcast
- Opcionális. Ha egyéni szórási címet akarsz használni, akkor itt add meg. Hagyd ezt a részt üresen DHCP használata esetén!
- gateway
- Ha statikus IP címet állítottál be az "address" résznél, akkor itt meg kell adnod az alapértelmezett átjáró (pl. modem/router) IP címét. Hagyd ezt a részt üresen DHCP használata esetén!
- NETWORK_PERSIST
- Ezen beállítás "yes"-re kapcsolása könnyített kilépést használ az ssh-n keresztül a gépre bejelentkezett felhasználóknak a gép kikapcsolása, vagy újraindítása esetén. Ha a gép NFS-en keresztül működik, akkor ez a beállítás szükséges.
- NETWORKS
- Ez az opcionális beállítás csak akkor szükséges, ha a netcfg csomagot az opcionális dialog csomaggal együtt használjuk. A rendszer betöltésnél netcfg profilokat lehet beállítani. Ez akkor hasznos, ha bővített hálózati funkciókra van szükséged, például több különböző hálózati beállítás szüksége esetén (laptop használók).
Példa statikus IP beállításra:
HOSTNAME="arch" interface=eth0 address=192.168.1.100 netmask=255.255.255.0 broadcast=192.168.1.255 gateway=192.168.1.1 #NETWORKS=(main)
Példa Dinamikus címkiosztás beállítására (DHCP):
HOSTNAME="arch" interface=eth0 address= netmask= broadcast= gateway= #NETWORKS=(main)
Egyéb megjegyzések
Statikus IP használata esetén írd be a /etc/resolv.conf-ba az általad használni kívánt DNS szolgáltató címét. További információért nézd meg a resolv.conf részt.
DAEMONS szekció
Itt az /etc/rc.d/-ben megtalálható szkriptek neveit adhatjuk meg, amelyek a rendszer indulásakor lefutnak abban a sorrendben, ahogy mi megadtuk őket. A szkriptek aszinkron betöltésére is lehetőség van, amivel a rendszerbetöltési folyamat gyorsítható:
DAEMONS=(network @syslog-ng netfs @crond)
- Ha egy szkript neve elé egy felkiáltó jelet (
!) teszünk, akkor az adott szkript nem fog lefutni rendszerindításnál. - Ha szkript neve elé egy "kukac" szimbólumot rakunk (
@), akkor a szkript a háttérben fog lefutni és betöltési folyamat ugrik tovább a következő betöltendő szkript-re, így nem kell megvárni minden egyes szkript betöltődését ahhoz, hogy folytatódjon a rendszer indulása. Ne futtass a háttérben olyan szkripteket, amelyek egy másik démon elindulásától függenek. Például azmpdanetworkdémontól függ, ezért a network későbbi betöltése azmpdhibájához vezethet. - Akkor szerkeszd ezt a szekciót, ha egy új rendszerszolgáltatást telepítettél, aminek szüksége van a rendszer betöltésével együtt indulni.
Általános információk
A daemons sor elemeit nem szükséges most módosítani, de jó tudni, mik azok a "démonok" ugyanis később még említésre kerülnek ebben az útmutatóban.
A daemon az egy háttérben futó program, ami valamilyen esemény bekövetkeztére vár, illetve egyéb szolgáltatásokat kínál. Egy jó példa erra a webszerver démona, (pl.: httpd), amely a weboldalak betöltési kérelmét teljesíti, vagy például egy SSH szerver démona, ami egy felhasználó beléptetésére vár (pl.: sshd). Ezek mellett egyéb funkciókat elvégző démonok is léteznek, amelyek például rendszerüzeneteket írnak egy naplófájlba (pl.: syslog, metalog), vagy olyanok, amelyek a grafikus bejelentkezést szolgáltatják (pl.: gdm, kdm). Mindezen démonok hozzáadhatóak a listához, és rendszerindítással együtt el fognak indulni. A hasznos démonokról az útmutató későbbi részében lesz szó.
/etc/fstab
The fstab (for file systems table) is part of the system configuration listing all available disks and disk partitions, and indicating how they are to be initialized or otherwise integrated into the overall system's filesystem. The /etc/fstab file is most commonly used by the mount command. The mount command takes a filesystem on a device, and adds it to the main system hierarchy that you see when you use your system. mount -a is called from /etc/rc.sysinit, about 3/4 of the way through the boot process, and reads /etc/fstab to determine which options should be used when mounting the specified devices therein. If noauto is appended to a filesystem in /etc/fstab, mount -a will not mount it at boot.
An example of /etc/fstab:
# <file system> <dir> <type> <options> <dump> <pass> tmpfs /tmp tmpfs nodev,nosuid 0 0 UUID=0ddfbb25-9b00-4143-b458-bc0c45de47a0 / ext4 defaults 0 1 UUID=da6e64c6-f524-4978-971e-a3f5bd3c2c7b /var ext4 defaults 0 2 UUID=440b5c2d-9926-49ae-80fd-8d4b129f330b none swap defaults 0 0 UUID=95783956-c4c6-4fe7-9de6-1883a92c2cc8 /home ext4 defaults 0 2
- <file system>
- Describes the block device or remote filesystem to be mounted. For regular mounts, this field will contain a link to a block device node (as created by mknod which is called by udev at boot) for the device to be mounted; for instance,
/dev/cdromor/dev/sda1.
- <dir>
- Describes the mount point for the filesystem. For swap partitions, this field should be specified as
none(swap partitions are not actually mounted).
- <type>
- Describes the type of the filesystem. The Linux kernel supports many filesystem types. (For the filesystems currently supported by the running kernel, see
/proc/filesystems). An entryswapdenotes a file or partition to be used for swapping. An entryignorecauses the line to be ignored. This is useful to show disk partitions which are currently unused.
- <options>
- Describes the mount options associated with the filesystem. It is formatted as a comma-separated list of options with no intervening spaces. It contains at least the type of mount plus any additional options appropriate to the filesystem type. For documentation on the available options for non-nfs file systems, see
mount(8).
- <dump>
- Used by the
dump(8)command to determine which filesystems are to be dumped. dump is a backup utility. If the fifth field is not present, a value of zero is returned and dump will assume that the filesystem does not need to be backed up. Note that dump is not installed by default.
- <pass>
- Used by the
fsck(8)program to determine the order in which filesystem checks are done at boot time. The root filesystem should have the highest priority with<pass>of1, and other filesystems you want to have checked should have a<pass>of2. Filesystems with0<pass>will not be checked. Filesystems within a drive will be checked sequentially, but filesystems on different drives will be checked at the same time to utilize parallelism available in the hardware. If the sixth field is not present or zero, a value of zero is returned and fsck will assume that the filesystem does not need to be checked.
- For more information, see fstab.
/etc/mkinitcpio.conf
This file allows further fine-tuning, through mkinitcpio, of the initial ram filesystem, or initramfs, (also historically referred to as the initial ramdisk or "initrd") for your system. The initramfs is a gzipped image that is read by the kernel during boot. The purpose of the initramfs is to bootstrap the system to the point where it can access the root filesystem. This means it has to load any modules that are required for devices like IDE, SCSI, or SATA drives (or USB/FW, if you are booting from a USB/FW drive). Once the initrramfs loads the proper modules, either manually or through udev, it passes control to the kernel and your boot continues. For this reason, the initramfs only needs to contain the modules necessary to access the root filesystem. It does not need to contain every module you would ever want to use. The majority of common kernel modules will be loaded later on by udev, during the init process.
mkinitcpio is the next generation of initramfs creation. It has many advantages over the old mkinitrd and mkinitramfs scripts.
- It uses glibc and busybox to provide a small and lightweight base for early userspace.
- It can use udev for hardware autodetection at runtime, thus preventing numerous unnecessary modules from being loaded.
- Its hook-based init script is easily extendable with custom hooks, which can easily be included in pacman packages without having to modifiy mkinitcpio itself.
- It already supports lvm2, dm-crypt for both legacy and luks volumes, raid, swsusp and TuxOnIce resuming and booting from usb mass storage devices.
- Many features can be configured from the kernel command line without having to rebuild the image.
- The mkinitcpio script makes it possible to include the image in a kernel, thus making a self-contained kernel image is possible.
- Its flexibility makes recompiling a kernel unnecessary in many cases.
If using RAID or LVM on the root filesystem, the appropriate HOOKS must be configured. See the wiki pages for LVM/RAID and Configuring mkinitcpio for more information. If using a non-US keyboard. add the keymap hook to load your local keymap during boot. Add the usbinput hook if using a USB keyboard (otherwise, if boot fails for some reason you will be asked to enter root's password for system maintenance but will be unable to do so). Remember to add the usb hook when installing arch on an external hard drive, Compact Flash, or SD card, which is connected via usb, e.g.:
HOOKS="base udev autodetect pata scsi sata usb filesystems keymap usbinput"
If you need support for booting from USB devices, FireWire devices, PCMCIA devices, NFS shares, software RAID arrays, LVM2 volumes, encrypted volumes, or DSDT support, configure your HOOKS accordingly.
/etc/modprobe.d/modprobe.conf
This file can be used to set special configuration options for the kernel modules. It is unnecessary to configure this file in the example. The article on kernel modules has more information.
/etc/resolv.conf
The resolver is a set of routines in the C library that provide access to the Internet Domain Name System (DNS). One of the main functions of DNS is to translate domain names into IP addresses, to make the Web a friendlier place. The resolver configuration file, or /etc/resolv.conf, contains information that is read by the resolver routines the first time they are invoked by a process.
If you use a static IP, set your DNS servers in /etc/resolv.conf (nameserver <ip-address>). You may have as many as you wish.
An example, using OpenDNS:
nameserver 208.67.222.222 nameserver 208.67.220.220
If you are using a router, you may specify your DNS servers in the router itself, and merely point to it from your /etc/resolv.conf, using your router's IP (which is also your gateway from /etc/rc.conf). Example:
nameserver 192.168.1.1
If using DHCP, you may also specify your DNS servers in the router, or allow automatic assignment from your ISP, if your ISP is so equipped.
/etc/hosts
This file associates IP addresses with hostnames and aliases. Each host is represented by a single line.
<IP-address> <hostname> [aliases...]
Add your hostname, coinciding with the one specified in /etc/rc.conf, as an alias, so that it looks like this:
127.0.0.1 localhost.localdomain localhost yourhostname
If you use a static IP, add another line using the syntax: <static-IP> <hostname.domainname.org> <hostname> e.g.:
192.168.1.100 yourhostname.domain.org yourhostname
/etc/locale.gen
The /usr/sbin/locale-gen command reads from /etc/locale.gen to generate specific locales. They can then be used by glibc and any other locale-aware program or library for rendering text, correctly displaying regional monetary values, time and date formats, alphabetic idiosyncrasies, and other locale-specific standards.
By default /etc/locale.gen is an empty file with commented documentation. Once edited, the file remains untouched. locale-gen runs on every glibc upgrade, generating all the locales specified in /etc/locale.gen.
Choose the locale(s) you need by removing the # in front of the lines you want, e.g.:
en_US ISO-8859-1 en_US.UTF-8
The installer will now run the locale-gen script, which will generate the locales you specified. You may change your locale in the future by editing /etc/locale.gen and subsequently running locale-gen as root.
/etc/pacman.conf
pacman will attempt to read /etc/pacman.conf each time it is invoked. This configuration file is divided into sections, or repositories. Each section defines a package repository that pacman can use when searching for packages. The exception to this is the options section, which defines global options.
Enable all desired repositories by removing the # in front of the 'Include =' and '[repository]' lines.
/etc/pacman.d/mirrorlist
Mirror sites are Internet locations where exact copies of data reside. Multiple mirrors provide reliability, redundancy, and allow for faster data transfer depending on geographic location. Closer sites generally give faster data rates. Choose a mirror repository for pacman by uncommenting the desired mirror locations in this file. Remember that ftp.archlinux.org is throttled, limiting downloads to 50 kB/s. Read the Mirrors wiki page for more details about setting up pacman mirrors. Note that the mirrors chosen here will carry over into your installation.
Root password
Finally, set a root password and make sure that you remember it later. Return to the Main Menu and continue with Installing Bootloader.
Done
When you select "Done", the system will rebuild the images and put you back to the Main Menu. This may take some time.
Install bootloader
Because we have no secondary operating system in our example, we will need a bootloader. GRUB (GRand Unified Bootloader) will be used in the following examples. Alternatively, you may choose LILO, Syslinux or GRUB2. Please see the related wiki and documentation pages if you choose to use a bootloader other than GRUB.
The provided GRUB configuration (/boot/grub/menu.lst) should be sufficient, but verify its contents to ensure accuracy (specifically, ensure that the root (/) partition is specified by UUID on line 3). You may want to alter the resolution of the console by adding a vga=<number> kernel argument corresponding to your desired virtual console resolution. (A table of resolutions and the corresponding numbers is printed in the menu.lst.)
Explanation:
- title
- A printed menu selection. "Arch Linux (Main)" will be printed on the screen as a menu selection.
- root
- GRUB's root; the drive and partition where the kernel (
/boot) resides, according to system BIOS. (More accurately, where GRUB's stage2 file resides). NOT necessarily the root (/) file system, as they can reside on separate partitions. GRUB's numbering scheme starts at 0, and uses an hdx,x format regardless of IDE or SATA, and enclosed within parentheses. The example indicates that/bootis on the first partition of the first drive, according to the BIOS, so (hd0,0).
- kernel
- This line specifies:
- The path and filename of the kernel relative to GRUB's root. In the example,
/bootis merely a directory residing on the same partition as/and vmlinuz-linux is the kernel filename;/boot/vmlinuz-linux. If/bootwere on a separate partition, the path and filename would be simply/vmlinuz-linux, being relative to GRUB's root. - The
root=argument to the kernel statement specifies the partition containing the root (/) directory in the booted system, (more accurately, the partition containing/sbin/init). An easy way to distinguish the 2 appearances of "root" in/boot/grub/menu.lstis to remember that the first root statement informs GRUB where the kernel resides, whereas the secondroot=kernel argument tells the kernel where the root filesystem (/) resides. - Kernel options: In our example, ro mounts the filesystem as read-only during startup, which is usually a safe default; you may wish to change this in case it causes problems booting. quiet sets the default kernel log level so that all messages during boot are suppressed except serious ones. Depending on hardware, rootdelay=8 may need to be added to the kernel options in order to be able to boot from an external usb hard drive.
- The path and filename of the kernel relative to GRUB's root. In the example,
- initrd
- The path and filename of the initial RAM filesystem relative to GRUB's root. Again, in the example,
/bootis merely a directory residing on the same partition as/and initramfs-linux.img is the initrd filename;/boot/initramfs-linux.img. If/bootwere on a separate partition, the path and filename would be simply /initramfs-linux.img, being relative to GRUB's root.
Example:
title Arch Linux (Main) root (hd0,0) kernel /boot/vmlinuz-linux root=/dev/sda1 ro quiet initrd /boot/initramfs-linux.img
Example for /boot on a separate partition:
title Arch Linux (Main) root (hd0,0) kernel /vmlinuz-linux root=/dev/sda3 ro quiet initrd /initramfs-linux.img
Install the GRUB bootloader to the Master Boot Record (/dev/sda in our example).
Reboot
That is it; You have configured and installed your Arch Linux base system. Exit the install, and reboot:
# reboot