Swap (Magyar)
Ez az oldal a cserehely és a lapozás használatához nyújt bevezetőt GNU/Linux-on. Emellett tárgyalja a cserehelyek és a cserefájlok készítésének és aktiválásának módját.
A All about Linux swap space (Mindent a Linux cserehelyről):
- A Linux a fizikai RAM (random access memory) darabokra osztja, melyeket lapnak nevezünk. A virtuális memória használata, azaz "swapping" az a folyamat, amikor egy memórialap a merevlemez előre meghatározott részére kerül, melynek neve cserehely, hogy ezáltal memória szabaduljon fel- A fizikai memória és a cserehely nagyságának összege nem más, mint a virtuális memória.
Cserehely
A cserehely leggyakrabban egy lemezpartíció, de akár egy fájl is lehet. A felhasználó az Arch Linux telepítése során, de akár később is létrehozhatja, ha szükségessé válna. A cserehely általában tanácsos az 1 GB-nál kevesebb RAM-mal rendelkező rendszereknél, de inkább személyes választás kérdése a RAM-mal bővel ellátott rendszerek esetében (bár a lemezre való felfüggesztéskor még mindig szükség van rá).
Hogy leellenőrizzük a cserehely állapotát, futtassuk ezt a parancsot:
$ swapon -s
vagy ezt:
$ free -m
Cserehely (külön partíció)
A cserehely, vagy "swap" partíció létrehozható a legtöbb GNU/Linux particionáló eszközzel (mint pl.: fdisk
, cfdisk
). A cserehelyek típusa a82.
Hogy efféle partíción cserehelyet hozzunk létre (mintha fájlrendszert formáznánk), a mkswap
parancs használandó. Például:
# mkswap /dev/sda2
A mkswap eszköz alapértelmezetten UUID-t is létrehoz, de ha saját UUID-t akarunk adni neki, használjuk a -U
zászlót.:
# mkswap -U saját_UUID /dev/sda2
Aktiváljuk a lapozást a partíción:
# swapon /dev/sda2
Hogy rendszerindításkor hasznájuk ezt a partíciót, jegyezzük be az fstab fájlunkba:
/dev/sda2 none swap defaults 0 0
defaults,discard
csatolási opciókat az fstab-ban. Ha manuálisan aktiváljuk a swapon paranccsal, a -d
vagy --discard
paraméterrel ugyanerre jutunk. Lásd a swapon(8)-t a részletekért.Cserefájl
A teljes partíció létrehozása melletti alternatívaként a cserefájl lehetővé teszi méretének menet közbeni változtatását is, no meg persze jóval könnyebben eltávolítható. Ez rendkívül fontos lehet, ha a szabad hely az elsődleges szempont (pl. kisebb méretű SSD-knél).
Cserefájl létrehozása
fallocate -l 512M /swapfile
Következő hibaüzenetett kaphatjuk mikor aktiválni szeretnénk a cserehelyet: fallocate failed: Operation not supported
Root-ként használjuk a dd parancsot a cserefájl létrehozásához, mely tetszőleges méretű lehet (M = Megabájt, G = Gigabájt). Például egy 512 MiB cserefájlt létrehozása:
# dd if=/dev/zero of=/swapfile bs=1M count=512
Adjuk meg a megfelelő engedélyeket (a mindenki által olvasható cserefájl hatalmas biztonsági rés)
# chmod 600 /swapfile
Miután megfelelő mérettel létrehoztuk, hozzuk létre rajta a swap fájlrendszert:
# mkswap /swapfile
Aktiváljuk:
# swapon /swapfile
Szerkesszük az /etc/fstab
-ot, s hozzunk létre bejegyzést a cserefájlról:
/swapfile none swap defaults 0 0
Cserefájl eltávolítása
A cserefájl eltávolításához kapcsoljuk ki rajta a lapozást:.
Root-ként:
# swapoff -a
Távolítsuk el:
# rm -f /swapfile
Cserehely USB eszközön
Hála a Linux által kínált modularitásnak, több cserehelyet is használhatunk, akár több eszközön is. A merevlemezünk nagyon megtelt, ideiglenesen USB eszközt is használhatunk erre a célra. Ennek a módszernek nagyon komoly hátrányai vannak:
- Az USB eszközök lassabbak, mint egy merevlemez.
- A flash-memóriák korlátozott számú írási ciklust bírnak ki. Cserehelyként használva igen hamar tönkremennek.
- Ha más eszközt is csatlakoztatunk, a cserehely nem használható.
Hogy cserehelyként használható legyen, az USB flash eszközt először particionáljuk cserehelyként. Ehhez grafikus és konzol alapú eszközöket egyaránt használhatunk (GParted, fdisk). Bizonyosodjunk meg róla, hogy a partíciót cserehelyként jelöltök meg, mielőtt a partíciós táblát kiírnánk.
Ezek után nyissuk meg az /etc/fstab
-ot.
Adjunk hozzá egy új bejegyzést, a már létező "swap" bejegyzés alatt, mely a mostani cserehelyet az USB meghajtóra helyezi át
UUID=... none swap defaults,pri=10 0 0
ahol az UUID az alábbi parancs kimenetéből állapítható meg
ls -l /dev/disk/by-uuid/ | grep /dev/sdc1
Az sdc1-et helyettesítsük a fentebb létrehozott swap partíció betűjelével. sdb1
Végezetül adjuk a
pri=0
paramétert az eredeti swap bejegyzés mögé, hogy az fstab megtanulja: csak akkor kell használni a merevlemez eredeti cserehelyét, ha az USB eszköz megtelt.
Ez az útmutató másfajta memóriakártyákkal is működik, mint például az SD kártyák, stb.
a teljesítmény hangolása
A cserehely értékeit hangolhatjuk, hogy nagyobb teljesítményre tegyünk szert.
Swappiness (lapozhatóság)
A swappiness sysctl paraméter jelképezi a rendszermag hajlandóságát, hogy használja, vagy épp kerülje a cserehelyet. Ennek értéke 0 és 200 közötti lehet. Az alapértelmezett értéke 60. Ha alacsonyra állítjuk, csökkenti a lapozás használatát, ezzel sokszor reaktívabbá a rendszert.
A csere teljesítményét befolyásoló másik sysctl paraméter az vm.vfs_cache_pressure
, amely szabályozza a kern hajlandóságát a VFS gyorsítótárak gyorsítótárazásához használt memória visszaszerzésére, a pagecache és a swap függvényében.
Aktuális értékek lekérdezése:
sysctl vm.swappiness sysctl vm.vfs_cache_pressure
Az értékek végleges beállítása:
/etc/sysctl.d/99-sysctl.conf
vm.swappiness=10 vm.vfs_cache_pressure=50
Hogy teszteljük, és megtanuljuk, ez miért is így működik, ebben a cikkben nézzünk körül.
A pontos leírás a swappiness. A pontos leírás a vfs_cache_pressure.
Prioritás
Ha több mint egy cserefájllal vagy partícióval dolgozunk, jobb, ha mindegyikük számára megadunk egy bizonyos prioritási értéket (0-tól 32767-ig). A rendszer elsőként a magasabb prioritási értékú cserehelyet fogja használni, s csak utána az alacsonyabbakat. Így ha például van egy gyorsabb lemezünk (/dev/sda
) és egy lassabb (/dev/sdb
), a magasabb értéket adjuk meg a cserehelynek, mely a gyorsabb lemezen található. Ezt az fstab-ban a pri
paraméterrel tehetjük meg:
/dev/sda1 none swap defaults,pri=100 0 0 /dev/sdb2 none swap defaults,pri=10 0 0
Vagy a -p
(vagy --priority
) paraméterrel, amikor a swapon parancsot használjuk:
# swapon -p 100 /dev/sda1
Ha két, vagy több helynek ugyanakkor a prioritása, s ezek legmagasabb prioritású elérhető eszközök, a lapozás allokációja round-robin alapon oszlik meg köztük.